Hogy lehet ezzel megbékélni?

Na ezért nem erőltetnék rá ilyen látogatást senkire. Főleg hogy szegény nem is volt magánál, tehát nem tudta, hogy ott vagy vele. Ennek a saját döntésednek kell lennie, ilyen helyzetben azt gondolom, nem mennék be én se. Halottakat sem nézem meg soha a temetéskor, akármennyire is szerettem az illetőt, én úgy akarok rá emlékezni, ahogy életében ismertem. Egyedül a gyerekem meg talán a szerelmem lenne kivétel.

Nagyon nehéz lehet neked, sajnálom, nem könnyű elfogadni ezt, és közhely, de majd egyszer később enyhül a fájdalom. És igen, így már csak szenvedés, de ő ha altatásban van, remélhetőleg nem érez ebből sokat.

8 éve halt meg a nagypapám, de még mindig kísért az utolsó emlékem róla, amikor meglátogattuk a kórházban. Rémisztő volt. Magánál volt, felfogott mindent a környezetéből, de mégsem tudta kifejezni magát. Látszott rajta, hogy kétségbe van esve, halálra volt rémülve a helyzetétől.

Sosem dolgoztam fel, a mai napig sokszor eszembe jut.