Ismertek olyan apukákat, akik gyakorlatilag majdnem belehaltak abba, hogy annyi mindent megtettek a családjukért?

Szerintem amit leirtal az nagyon messze van a majdnem belehalastol. Az elet nem a pihenesrol szol, nagy reszet a munka teszi ki akar tetszik akar nem. Oruljunk hogy jo idoben es jo helyen szulettunk, nem az eletben maradasert kell kuzdenunk minden egyes nap. Az eddig elt emberiseg nagy resze ugyanis az eletert valo kuzdelemmel toltotte/tolti az egesz eletet.

Szoval ne vedd sertesnek de nem kene emiatt panaszkodni.

Ha meg apa leszel ugyis beletanulsz majd. Senki se ugy szuletik hogy rogton rendelkezik az apasaghoz vagy csaladfohoz valo kepessegekkel. Te is alkalmassa valsz majd ra

Ritka, mint a fehér holló.

Manapság a férfiak lusta disznók, anyámasszonykatonája mind, dolgozni nem akarnak, a háztartásba besegíteni se, gyereket nevelni se, de lassan az egyszerű barkácsolási teendőkhöz se értenek.

Nem, ez nem femináci duma!!

Több férfi ismerősöm nem törekszik se jogsira, se jobb állásra, semmire, jó nekik a társalbérlet, bkv, 100ft-ozás hó végén, a hobbijuk annyi, hogy leülnek a gép elé.

De persze annak mind örülnének ha találnának egy "takaros kis menyecskét".:D

Nonszensz.

Életképtelen a többség sajnos,

a nők kezdik átvenni a vezető/domináns szerepet teljesen, ez pedig evoluciós szempontból nyilván tragikus. Meg amúgyis!

Nem sok ilyen lehet. Rólam például születésemkor lemondott az "apám".

Viszont volt egy osztálytársam. Ketten voltak tesók. Az apjuk mindent szponzorált nekik. Nyelvi tábor, nyelvvizsga, az egyik gyerekének könyvét is adtak ki, vitte a húst az iskolának, hogy előrébb jussanak a gyerekei (farmjuk volt). De végül megbetegedett és nem akarta, hogy a családjának terhére legyen, ezért öngyilkos lett.