Meddig lehet egy idős 90 feletti demenciás hozzátartozót napi 24 órában ottton ápolni?

HA apád nem engedi otthonba, akkor töled nem várhatja el, hogy napi 24 órában te ápold a beteget.

Ne öngyilkos akarj lenni, haem közöld vele, hogy két hete van keresni valami megoldást, utána elköltözöl és nem csinálod tovább.

Ha 24 órában ápolod akkor feltételezem munkád nincs. Ez esetben az édesapád tart el, 30 évesen és ezért "várja el" a nagymama/nagypapa ápolását. Ez a deal köztetek.

Ha valóban így van akkor nincs más dolgod mint munkahelyet keresni és a saját lábadra állni.

Ne haragudj, de eleve óriási hiba volt ebbe belemenni. Akinek az a hivatása, az se napi 24 órában csinálja éveken át. Apád nem dönthet a mama sorsáról a te életedet feláldozva. Ha nem szeretné otthonba adni, akkor ápolja ő. Ez kegyetlenül hangzik, mert nem szegény mama tehet semmiről, de apád a te mostani állapotodról igen. Ha hagyod neki, akkor számára naná, hogy kényelmes lenne inkább neked kifizetni a napi kajádat, laknod van hol, mint a mama számára biztosítani egy otthont.

A szomorú az, hogy 1. megvártad, amíg ilyen állapotba kerülsz, 2. még ha apukád jobb belátásra is téren, már késő valószínűleg. Iszonyatos várólisták vannak még a legrosszabb, nem hogy a jó otthonokhoz is. Akkor lehet bekerülni, ha meghal bent valaki, de számítsatok rá, hogy akár 100 várakozó is lehet egy ilyen helyre.

Köztes megoldás, de nem JÓ megoldás krónikus belgyógyászati osztályra kérni a mama felvételét addig, amíg otthonba nem kerülhet. Ott akár naponta kétszer is látogatni korántsem olyan megterhelő lelkileg, pszichésen, mint amit most csinálsz, dolgozni is tudnál mellette. De nem áltatlak, legtöbb esetben ez nem az a megoldás, ami az érintett idős ember számára egy kicsit is kellemes lenne.

6!

Milyen igazad van, ez eszembe se jutott. Lakás biztosítva van, ingyen, eltartják, evidens, higy ezért valamit tenni is kell. Ha sok, akkor valóban a munkakeresés és az albérlet a megoldás

Hónapoknál tovább semmiképpen, erre komplett családok is rá szoktak menni.

Kolléganőm szenvedett sokáig az édesanyjával, végül azért keresett neki otthont, mert a gyermekei élete kezdett rámenni (a nagyobbik megbukott az érettségin, kicsi bepisilt éjszaka 11 évesen)

Azt mondta, bárcsak hamarabb meglépte volna, az édesanyja is sokkal jobban van. Egy héten négyszer látogatják, viszik sétálni, ellátják, ha ott vannak, de mégsem kell nonstop helytállni.

Tomboló nagyi kezéből kést kicsavarni, falról kakit vakarni, és még sorolhatnám.

Javaslatom neked:

Keresel valakit, akinél meghúzhatod magad egy hónapig. Barátnő, rokon, bárki.

És elvállalsz valami azonnali kezdéses munkát, hog yminél hamarabb pénzhez juss. Gondolok itt egy büfére, látványpékségre, boltra. Az ilyen maszek helyeken munkaerő hiány van.

Elkezdesz keresni. Keresel egy albérletet szobatársakkal.

Aztán, ha a lakhatásod már biztos, elkezdhetsz másik munkát keresni, olyat, ami a kedvedre való.

Állj a sarkadra, hajrá!!!!!!