Miért zavarja az embereket, hogy én nem akarok családot alapítani és hogy nem akarok gyerekeket?

Mert az emberek nagy részénél az az elfogadott és a normális, ha az ember egy idő után, házasságot köt, gyereket vállal, családot alapít. és ami ettől az általuk normálisnak tartott sémától eltér, azt támadják.

Én a közeli családtagjaimtól hallgatom heti szinten, hogy mikor lesz már unoka/dédunoka, már benne vagyok a korban (25N), párom meg főleg (33F), itt lenne az ideje. Épp tegnap néztünk meg egy családi házat, mert költözésben gondolkodunk, édesanyám jött velem. Mikor kijöttünk a házból és beültünk az ajtóba megemlítette, hogy akkor amint ez megvan, csinálhatunk neki unokát. Később ugyanaznap nagynéném férje is elmondta szinte szóról szóra ugyanezt. Aztán átmentünk anyám barátnőjéhez aki kijelentette, hogy mostmár akkor lassan csinálhatok anyukámból nagymamát. Végül déltájt nagymamám is közölte a telefonba, hogy ő már nagyon szeretne dédnagymama lenni. Itt azért már kicsit felcsattantam, hogy abba lehetne hagyni a nyomasztást, heti szinten végighallgatom minimum tőle, de általában többektől. Nem értik, hogy attól, hogy a húszas éveim közepén járok, még nem érzem magam jó szülő alapanyagnak. Nem mondom, hogy soha nem szeretnék gyereket, de nem is érzem, hogy mindenáron kellene. Nem ezt tartom a nőiességem abszolút kiteljesedésének, nem tartom a legfőbb életcélomnak. Normális körülmények közt szeretnék élni, anyagi biztonságban, saját házban, biztos egzisztenciával, és ha majd ezt saját magamnak és a páromnak garantálni tudom, akkor esetleg(!) jöhet a gyerek.

De hát ugye ez a része senkit sem érdekel...