Szerintetek tartsam meg magamnak a véleményem és mosolyogjak a dologhoz vagy jelezzem, hogy ez így nem lesz jó?

Unokatestvéremről van szó. Igazából már nem túl szoros a kapcsolat de azért kb havonta látjuk egymást, régen még egy osztályba is jártunk, akkor legjobb barátnők is voltunk. 23 éves (nő), párjával most tervezik az esküvőt. Kb 2 hete nagy boldogan mesélte, hogy néztek helyszínt, kértek árajánlatot és 4-5 millió körül jönne ki az esküvő de lehet, hogy inkább beérik egy másik hellyel és akkor "csak" 2 millió. Ezzel nem is lenne semmi gond, de konkrétan nincs semmi pénzük. Az ő szüleinél élnek, mindketten keveset keresnek, ő be sincs jelentve. Ezért az unokatesóm el akarja adni az autóját és kölcsönt akarnak felvenni vagy a szülőktől kérnek támogatást.

De ez csak az esküvő. A komolyabb probléma szerintem az, hogy teljesen a csok-ra és a babaváró hitelekre alapozzák a jövőjüket. Alapból 3 gyereket akartak, szóval nem emiatt lenne plusz gyerek. De ez nagyon kockázatos, mivan, ha nem jön össze, mi van, ha egyáltalán nem lehet gyereke. 3 gyereket eltartani plusz a hiteleket visszafizetni nem kis összeg, át sem gondolták, hogy ez mekkora kiadás lesz havonta és nekik mennyi az össz keresetük. Házat is hitelből szeretnének.

Egyrészt nem az én dolgom és nem szeretnék kellemetlenkedni. Másrészt aggaszt a dolog mert ágondolatlanul vágnak bele az egészbe és nem szeretném ha tönkremennének.

Ti mit tennétek a helyemben?