Mit lehet tenni a családi elvárásokkal és hagyományokkal szemben?

Már évek óta együtt élünk a párommal, saját munkánk is van, és önellátóak vagyunk. Amikor bejelentettük, hogy összeházasodunk, és hogy mi mit hogy szeretnénk, a párom szülei kiakadtak, hogy csak polgári esküvőt szeretnénk.

Én őszintén hiszek Istenben, és tényleg nagyon nagyon szeretem a párom szüleit, tisztelem is őket, de ez nem azt jelenti, hogy az egyházi esküvőt is szeretném. Az a bajom vele, hogy ott a gyerekeinkről is meg kell majd fogadnunk, hogy szintén római katolikusok lesznek. Én se lennék még egyszer katolikus, és szeretném megadni a gyereim számára a lehetőséget, hogy választhassanak. Ha csak abból állna az egész, hogy egymásnak örök hűséget fogadunk a templomban is Isten törvénye szerint, akkor nem lenne gond, de hogy még a gyerekeket is belekeverjék, így nem.

A másik dolog, hogy felvetődött a kérdés, hogy mi lesz az asszonynevem. Én mondtam, hogy engem ne szólítsanak már asszonynak, gyerekként se tetszett, amikor ezt tették a felnőttekkel, másrészt én meg szeretném tartani a saját nevem. Erre jött a kiakadás h ,,nem tiszteled a férjed?" Dehogyisnem! De ez nem ettől függ, másrészt jöhetne akkor a kérdés, hogy akkor ő se tisztel engem ez alapján, mert mi az hogy nem veszi fel a nevem. Ez köztünk nem is kérdés, nagyon szeretjük és tiszteljük egymást kölcsönösen, de nekem ez a névfelvétel dolog egy régi hagyomány, amit én nem tervezek követni.

A következő dolog volt, hogy ugye akkor több gyereket szeretnénk? 3-at, mert náluk is így van. Mondtam, hogy ezt így előre nem lehet eldönteni, másrészt én az egy gyerek mellett teszem le a voksom. Akármilyen nyelven akar majd tanulni, akármilyen sportot akar csinál vagy hangszeren játszani, ne kelljen megosztani se a pénzt se a figyelmet közöttük, így veszekednie se kell senkivel. De majd azért tőle is meg fogom kérdezni, hogy szeretne-e kistestvért.

Én tisztelem őket, és nem a hagyományokat akarom leszólni, csak szerintem mindenkinek megvan a joga hozzá, hogy eldöntse, szeretné-e követni őket, vagy nem. És ezt meg nem kellene személyes sértésnek venni.