Az a gyakoribb, amikor több unoka esetén a nagyszülőknek van kedvenc unokájuk, vagy az, amikor mindegyiket egyformán szeretik?

Szinte mindig van.

Általában vagy egy bizonyos gyerekük gyereke vagy a legidősebb vagy a legfiatalabb vagy az egyetlen, aki más nemű, mint a többiek.

Én is azt tapasztaltam, hogy van kedvenc. A mi családunkban alig született gyerek, nincsenek unokatestvéreim, csak én és öcsém voltunk az unokák.

Anyai nagyszüleimnek én voltam a kedvence, mert "jó gyerek" voltam, csöndesen eljátszottam, és szívesen segítettem neki a házimunkában, számomra az is játék volt. Öcsémet azért nem szerették, mert nagyon nehéz volt vele bírni, néha tört-zúzott, kezelhetetlenül vad volt.

Apai nagyszüleimnek mégis öcsém volt deklaráltan a kedvence, mert ő FIÚ, "trónörökös".

Mindig van kedvenc, tapasztalataim szerint. Az egyiket jobban szeretik, mert ő egyedüli gyerek, neki több szeretet kell, mert étel allergiás, neki speciális kaja kell, mert ő érzékeny, őt pátyolgatni kell.

Nálunk legalábbis ez a helyzet.

Én nem éreztem, hogy lenne kedvenc.

Igaz, apai ágon csak a nagyapám élt akkor, amikor születtem, és már ő is elég beteg volt. De a tesómnak és nekem egyformán örült mindig, az biztos. A másik két unokatestvér közül az egyik eleve messze lakott, velük ritkán találkozott. A másikkal meg élete végén együtt is lakott, gondolom az is más kapcsolat.

Anyai ágon meg sokáig csak a tesóm és én voltunk az unokák, minket egyformán szerettek, ez biztos. Már kamaszkorú voltam, mikor született arról az ágról egy unokatestvérem. Nyilván a korkülönbség miatt (2 kamasz mellett egy kisbaba) őhozzá másként viszonyult nagyapám (nagymamám már nem is élt), de szerintem kb. így viszonyulhatott hozzánk is, mikor mi voltunk kisbabák.