Nagyszülők, őszintén, tudnátok ugyanúgy szeretni az örökbefogadott, láthatóan cigány származású unokàt, mint a vérszerintit?

Akárki akármit hazudik, a vér szerinti gyermek vagy unoka teljesen más. Ez ösztönszinten be van kódolva, meg lehet próbálni elnyomni, nem fog menni.

Persze tudsz vele úgy játszani, mint pl. a barátaid gyerekével, de sosem lesz olyan, mint egy saját. Inkább egy pótlék, sokan pl. kutyát vesznek pótléknak.

Azzal értek én is egyet, aki a gyereket a személyisége miatt szereti, nem a verrokonsag miatt. Az anyja és az apja szereti azért, mert az "ő vérük". Mondjuk ezt is gyorsan felül írná ám az, ha a gyereket elcserélnék a szuletese után. A szülők ugyanúgy szeretnék, hiába nem az ő vérük.

A nagyszülő szeretet nem automatikus. Akkor sem, ha a gyerekét szereti az ember. Az unoka nem a gyereke. Nyilván alapvetően elfogadja és kedveli az ember, de lehet hogy valójában sosem fogja szeretni.

Nálam nem az lenne a lényeg, hogy örökbefogadott, cigány, japán, fekete vagy lila az a gyerek, hanem hogy kialakul e vele valami kapcsolat

14!

Mert nem cigány, verszerinti gyerekkel soha az életben nem fordult elő ilyen, ugye