Nagymama irracionálisan viselkedik, nehézkesen látja el magát, de a segítséget elutasítja. Mit lehet tenni?

81 éves, egyedül él, az másfél éve kezdődött a baj, de akkor még csak feledékeny volt, nem csinált semmi önveszélyes dolgot. Már a nagypapa hét éve halott, azt is nagyon rosszul viseli, főleg az elmúlt két és fél évben. Viszont nyár óta... Hónapról hónapra egyre rosszabb a helyzet. Egy-másfél hónapja lett egy seb a lábán, ő nem tudja miért, azt mondja nem emlékszik. Ez a seb nem igazán gyógyult, szóval elvittük orvoshoz, kiderült, hogy érszűkülete van. Egyszer vissza kellett volna mennie orvoshoz, úgy volt, hogy nagynéném elviszi. Azon a napon mamám bezárta az ajtót, és közölte, hogy ő nem megy, őt hagyják békén, őt hagyja mindenki nyugodtan meghalni. És fél napig nem engedett be senkit magához. Napi háromszor kell gyógyszert szednie, reggel nagynéném megy hozzá, olyankor beveszi, késő délután/este felé anyu megy, akkor is beveszi, de van hogy a délit elfelejti. (Napközben senki nem tud menni a családból, mert mindenki dolgozik, vagy tanul)Az étkezéseket hanyagolja, kb minden kaját odaad a kutyának, akár mi is az. Egy hónapja a gázkonvektor mögé a falhoz, a cső köré újságpapírok voltak tömködve, abból elég nagy baj lehetett volna, ha nem vesszük észre időben. Nem hagyja, hogy segítsünk neki a takarításban, mosásban, mondvanz, majd ő megcsinálja, de ő maga már nem tudja megcsinálni, hót retek minden. Ha az akarata ellenére akarunk segíteni, akkor megpróbál kizárni minket, veszekszik. A kutyának mindenütt kaja, akár még a régi "falusi kutyatartás" elvei szerint se kutyábak való dolgokat is ad neki, kb minden tányérból eteti, aztán ő is eszik ugyanabból a tányérból, úgy hogy a kettő között el se mossa. A lába miatt már nehezebben megy. Ha beszélgetünk, és mesélek valamit neki, akkor két mondat múlva elfelejti, hogy miről beszéltem, visszakérdez, van hogy húsz percnyi beszélgetés alatt egy mondatot vagy tízszer el kell mondanom, mert nem emlékszik. Csak hogy a legnagyobb bajokat soroljam.

Öregek otthonába nem akar menni, és mivel papíron beszámítható akarata ellenére nem lehet odaköltöztetni. Anyu és nagynéném meg békésen akarja megoldani a helyzetet, hogy ne bántsák meg a mamát, tehát nem akarják, hogy nem beszámíthatónak legyen nyilvánítva a mama. Holott ezt már régen nem a jó kapcsolat - nem jó kapcsolatot téren kellene nézni, konkrétan saját magát veszélyezteti a nagymamám.

Az, hogy gondozó járjon hozzá legalább akkor, amikor a családtagok nem tudnak menni, arról még talán meggyőzhető, de akkor meg kéne, hogy ha már magára zárja a ház ajtaját, akkor ne hagyja benne a kulcsot, meg ne torlaszolja el több székkel, meg egyebekkel, mert akkor az se tud bemenni hozzá.

Ilyenkor mi a megoldás? Én tudok valamit tenni unokaként? (Egyetemista vagyok, saját állandó keresetem nincs, 2-3 hete járok haza, azt is csak a nagymamám miatt, mert közel állunk egymáshoz, és hiányzik neki)