Rossz ember vagyok, ha nem akarok kettesben találkozni a nagymamámmal?

Szia, a soraidban magamra ismertem. Én se szerettem sose a nagyimnál nyaralni, pedig 210kmre lakott tőlünk a papával.

6éves lehettem, mikor a papa meghalt azután az az 1 hét amit a mamámnál töltöttünk nagyon stresszes volt. Persze ott voltak a szüleim is, apukámat folyton leitatta, anyum nem győzött a mama után takaritani.

Volt mikor a szomszédba hoztak kukoricát a malacoknak, és átmentünk segíteni akkor még 5 éves lehettem, de arra emlékszem hogy nem nagyon tudtam segíteni a felnőtteknek és a szomszéd néni hozott a dolgozóknak üdítőt és nekem is akart tölteni, erre a mamám megszólalt hogy "aki nem dolgozik ne is igyék." Értette ezt arra hogy csak ott tébláboltam, persze a szomszéd meg el volt borzadva hogy hogyan mondhatott ilyet az unokájának.

Aztán volt egy időszak mikor hetekig nálunk volt, mert anyumék sokat dolgoztak és vigyázott rám a mama, akkor egész nap bent hagyott a lakásban és ő kiment a szomszédasszonnyal pletykálni. Volt mikor behozta a lakásba a szomszédasszonyt és még anyum hazajött az ebédért addig hogy ne vegye észre a szomszédot a szoba ajtaja mögött bújtatta. Persze elmondtam anyumnak és utána a mama folyton hazugnak hívott.

Idősebb fejjel pedig egyszerűen tudtam, hogy nem fogok hozzá sose elutazni, sok volt a negatív emlék.

Te nem rossz ember vagy, csak rettenetes pszichológiai problémákkal küzdesz.

Még olvasni is rossz volt.

Egy dolog, hogy gyerekkorodban ilyen szorongásaid voltak, de ha ezek most is kísértenek, legfőbb ideje lenne rendbe tetetned.

Ami nem világos nekem: nagymamádnak miért fontos, hogy kettesben találkozzatok? Miért nem jó, ha valamelyik családtagod elkísér?

"Alapvetően semmi bajom a nagymamámmal"

Akkor menj el hozzá, szeretettel, barátsággal, vigyél neki valamit, amit szeret, kérdezd meg, hogy segíthetsz-e valamiben, és segíts, ha kéri.

Aztán te hozd szóba a régi nyaralásokat, és mondd el, hogy te mennyire féltél a sötétben. Ennyi, egy mondat, és felszabadulsz.

Én lemondanám. Egy ideje én se vagyok jóban a mamámmal, vagyis nincs konkrét konfliktus csak részemről van egy eltávolodás egy bizonyos dolog miatt haragszom rá.

Mindegy a lényeg hogy már idős, nem jó a higiénia nála, pelenkázza magát egészségügyi okokból. Nem szívesen megyek hozzá emiatt, és korábban utcára se mentem vele szívesen mert ordibálva beszél kínos dolgokról például hogy mikor kakált be meg hogy hova gyűjti a pelenkáit.

A lényeg hogy nem mondom ezeket neki mert úgyse értené vagy nem tudna változtatni.

Nem megyek hozzá, elfoglalt vagyok ha keres, ami nem is kamu.

A szüleimhez szoktuk átvinni autóval és ott nagy családosan találkozni.