Más is érezte már azt, hogy csak ő tesz a családjáért?

Sziasztok! 19 éves vagyok, most épp nyilván nem tanulok, hanem dolgozom, de szeptemberben kezdem az egyetemet.

Abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy anyukám és az anyai nagyapám is kórházban van. Apa amikor csak lehet bent van anyunál, mindent visz neki, vele van, mindenben segít, én anyuhoz tényleg csak látogatni, beszélgetni, találkozni vele megyek be, és szerencsére őt hamarosan haza is engedik. A nagypapámnak viszont csípő műtéte volt most, és hó végéig bent lesz az Uzsokiban rehabilitáción. Mindennel engem ugráltat, vigyek neki 5000nyi aprót az automatához, adott típusú fagyit, de csak az jó. Öngyújtót, cigit, mit tudom én milyen mangalica kolbászt, mindent basszus. Pedig van egy felesége aki még nincs 50 (anyukám 52, papám 75) és Erdélyben ül az örökölt házában egyedül, és pápám fizetéséből él. Anya öccse szarik kb mindenki fejére és teljes idejében a feleségével veszekszik, a haverjaival van, dolgozik, ennyi, van két gyerekük, dehát azok a szegény gyerekek is úgy el vannak hanyagolva. Heti 3x alszanak nálunk az elmúlt két hónapban, hogy nagybátyámék “rendbe tehessék a házasságuk”. Mi történik a szabad estéiken? Facebookon látjuk, hogy mind a ketten mennek külön úton, nagybátyám konkrétan csajozik is, mert szerinte 41 évesen nem szabad(!) szex nélkül élni... erre inkább hagyjuk is mit mondanék.

A nagypapám 5-10 éve jó erőben volt, művelte a kertet, biciklivel járt munkán kívül mindenhova, és tényleg jó volt beszélgetni vele. Most meg teljesen nem önmaga, így néz ki ma, amiben már benne van az én felügyeletem alatt történt 10 kg hízása (mivel a műtét előtt neki is vittem kaját, ha magunkra főztem/ főztünk apával):

(Írjátok elé https:// www. (ékezet nélkül) képfelöltés.eu, ha érdekel a kép) /images/2023/07/17/686IMG_5467.jpeg

/images/2023/07/17/535IMG_5465.jpeg (Bocsi, csak persze már nem lehet ilyen linket sem betenni…)

Munka mellett baromi kimerítő, hogy nekem kell mindezzel foglalkozni, és bár a szomszéddal papám megbeszélte, hogy eteti a kutyát, nekem heti 2x rá kell néznem. Tudom, hogy ez kb ehó végével csillapodni fog, de ha anyu és papa hazakerültek akkor is segíteni kell majd nekik, amit anyu esetében tényleg nagyon szívesen megteszek, és persze papának is segítek, de basszus akkor minek van felesége (már a 3.), ha ilyenkor sem képes itt lenni? Anyuval mindig azon nevetünk, hogy az ő házasságuk a közöttük lévő kilométerek növekedésével arányosan egyre javul…

(Gondolhatjátok emellett mennyi időm van magamra, meg szerelmi életre, mikor heti 3 este gyerekinvázió van, minden nap feladat, rohangálás, papa minden nap felhív minimum egy órára mi alatt a szíve vágyát is elrebegi, hogy mit vigyek a látogatásra. És persze mind emelett próbálnék dolgozni is. Úgy érzem magam kb mint egy kiégett negyvenes anyuka, pedig 19 vagyok, gyermektelen és egyedülálló…)