Hogy magyaráznátok el?

Hogy magyaráznátok el egy idős, enyhén demens nagymamának, hogy nem reális az az elvárása, hogy a dolgozó unoka hozzá költözzön, nála legyen, vele aludjon, hogy ne legyen magányos, anélkül, önzőnek tűnj azért, mert akarsz saját, szabad életet? Ha ezt mondod, jön az érzelmi zsarolás, hogy jaj, ennyit áldozatot sem vagy képes hozni érte, törekszik rá hogy szarul érezd magad, ha nem is szándékosan. Az a baj, hogy az arányokkal nincs tisztában, ő tényleg úgy érzi hogy jogos a kérése és megsértve érzi magát, ha nemet mondanak neki. Hogy lehet egyszerűen és frappánsan elmagyarázni ezt egy ilyen egyénnek? Ha azt hozod fel, hogy de ő sem élt a szüleivel, erre általában azt feleli, hogy már nem emlékszik arra az időre, tehát ezzel nem tudsz érvelni.