Tényleg vannak ilyen felfogású nagyszülők, hogy így ki tudják mutatni a csalódást?

Pedig rengeteg oka lehet, amiért a nagyszülők, sőt a szülők is inkább az egyik nem felé húznak.

Nekem például fiúnak kellett volna lennem, mert ki viszi így tovább apám műhelyét?

Annyira piti okai lehetnek ezeknek az érzéseknek, hogy el se hinnéd.

Lehet.

Fiaim vannak, lanyt akartak.

Szerintük még mindig nevelhetem őket lánynak, még nem késő. (kisiskolás, és ovis)

Nekik trauma lehet, amit én nem tudok megérteni azok után, ahogy ők bánnak a "rosszul született" unokákkal.

Ha nagyon boncolgatni akarjuk, biztos az alapprobléma a szerintük rossz pár választás, saját álmok meg nem valósulása (pl fiút akart, lett lánya) lehet a háttérben.

És ugye oda rúgunk, ahol a legjobban fáj, a gyereken játszák le.

Nézd, hány évesek? Szerinted az ő fiatal korukban mennyi önismereti fejlesztéssel találkoztak? Valószínűleg semennyivel. Nem tudatosulnak bennük az érzelmeik mögött álló mélyebb okok, így sokkal kevésbé tudják a helyén kezelni például az unokák neme miatti csalódottságukat.

De idővel valószínűleg a papa is megenyhül majd. Az meg egy csecsemőt se érdekel, hogy hányan látogatták meg a kórházban. Csak ne mondogassátok neki, hogy a papa nem is szeret, ha közeledik, fogadjátok el.

Hányféleképpen akarod még csűrni, csavarni?? IGEN, VANNAK ILYEN EMBEREK.

Az meg, hogy te nem találkoztál ezzel (szerencsére), semmit nem jelent.

Nagyon egyszerű emberek léteznek, ne akard egyszerű logikával itt ezt megfejteni, hogyháthogylehet...