Hogyan oldhatnánk meg ezt a helyzetet?

Igen, sajnos az a probléma, hogy ehhez a hölgyhöz több egyedül élő idős ember is tartozik és kit minden másnap, kit mindennap látogat, szükségtől függően. Nagymamámnál már így is jóval több időt töltött és sokkal többet foglalkozott vele, mint amennyi az ő "hatásköre" lett volna úgymond, tehát őt sem használhatjuk ki a végletekig, így is nagyon hálásak vagyunk neki, mert tényleg rengeteget segít!

Valószínűleg az is igaz, hogy fizikailag problémát okozna a nagymamám mozgatása, de azért mindenképpen megpróbálnám! Nagyon sokat fogyott sajnos, mondjuk én továbbra is csak egy törékeny nő vagyok, de hátha összejönne, akkor pedig nincs akadály. Egy próbát csak megérne szerintem. Az a baj, hogy már nem bírna végigülni egy ilyen hosszú utat, mentővel kéne elhozatni hozzánk. A természete nagyon nehéz (makacs), hónapokig tartott rábeszélni, hogy hajlandó legyen bemenni a kórházba, régóta rosszul van már, rengeteg rajta a víz. Mert ő már öreg, addig él, amíg isten engedi, nem kell húzni az időt, a sírhelye megvan , várja a "végét" stb stb. Mi ezt tiszteletben tartjuk, amúgy sem tehetnénk mást, de nem mindegy hogy szenvedésben éli le a hátralevő életét, avagy kicsit könnyebben.

Azért is eszméletlenül nehéz, mert másik részről (édesanyám részéről) a nagypapámat három hete temettük el, ő nagyon hirtelen ment el, nem számítottunk rá és most iszonyatosan nehezen viseli az egész család, hogy mamám is egyre rosszabbul van. Mindenképpen szeretném megpróbálni és megértem anyu álláspontját is, de annyian csinálták már ezt, nem gondolom, hogy komolyabb szakértelem kellene az ellátásához és ahhoz hogy mellette legyek testileg lelkileg. (bár lehet naiv vagyok) A szociális segítő így is kijönne valószínűleg ha kérnénk, akkor is lenne egy kis "szabadságom" és hétvégente is, hosszú hétvégéken, illetve amikor anyuék szabadságon lesznek akkor is. A nyarat kitudnánk úgy húzni, hogy nekem sem lenne hatalmas teher és apu sem lenne nyomás alatt, hogy nem tudjuk mi történik a nagyimmal napokig. A lényeg hogy anyu nagyon ellenzi... apu hálásnak tűnik már csak az ötletért is, de azt mondta igyekszik más megoldást találni.

Sajnos tudom hogy gáz ilyet mondani, pláne elkeserítő, de láttam már dédszülőket, nagyszülőket leépülni így és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a nagyim meg fogja érni a szeptember közepét, bár ezt tényleg borzasztó kimondani. :( Ezért nem is beszéltünk arról, hogy mi lesz nyár után, a lelke mélyén mindenki érzi, hogy ez az állapot nem fog évekig elhúzódni, de ha még is, akkor addigra találnák szerintem megoldást, akár egy állandó ápolót felvenni mellé (bár az sem olcsó), vagy tényleg bármi.

Megértem azt, hogy nem akar eljönni, látogatóba sem teszi ki a lábát a faluból már 20 éve. Haszonállataik, kertjük volt, "vigyázni" kellett rájuk, így ahogy egyre idősebb, pedig egyszerűen már nem bír ülni az autóban. Nem tudnánk csak úgy elhozni. Ott élte le az egész életét, ott lett eltemetve a férje és két fia, megértem hogy ő is ott szeretne meghalni és természetesen ott is szeretne nyugodni, de ezzel hatalmas feladat és fejtörés elé állít minket, a családját!

Hely lenne neki, családi házban élünk, megoldanánk, ezzel nincs probléma. Inkább a kettős érzéssel van, hogy mi hoznánk, de ő nem akar, így meg annyira mégsem jó. Ezen felül itthon is maximum én tudnám ápolni napközben, csak este munka után a család, tehát gyakorlatilag ugyanott vagyunk, mintha én költöznék, max az estéim lennének kicsit szabadabbak! Talán kicsit könnyebb dolgom lenne, de nekem nagyim lelki békéje megér annyit, hogy "feladjak néhány hónapot az életemből".