Nektek milyen nagyapátok volt? Hogy emlékeztek rá?

Nagyapám 12 évvel ezelőtt hunyt el, én akkor voltam 11 éves. Nagyon jó szívű, nagylelkű ember volt, és nagy állatbarát is. Volt egy kis kertje a város szélén, sokszor jártam vele kertészkedni amikor 5-6 éves voltam, és mindig a kis kemping biciklijével mentünk mindenhova. :) Ha meglátott egy kóbor kutyát, macskát, madarat, sünt, mindig összeszedte és hazavitte, befogadta, míg nem talált neki gazdát, vagy az eredeti tulajdonos nem jelentkezett érte. Mindig segítőkész volt, nálunk is sokszor besegített amikor a szülőknek munka miatt el kellett utazniuk hétvégére, vagy több napra. Nagyon szerettem vele lenni, rossz dolgot nem is tudnék róla mondani. Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elhunyt (67 évesen betegség miatt), sokszor éreztem úgy a halála után, hogy az élet igazságtalan és neki még köztünk van a helye. A mai napig sokszor eszembe jut, és elképzelem, hogy milyen is lenne ha még velünk lenne. Nagyon ragaszkodtam hozzá. Amikor meghalt, a halála után 1 hónappal álmodtam vele, álmomban egy repülőgép szárnyán ült, és amikor a gép felszállt, integetett nekem mosolyogva, majd távolodott. Akkor nem álmodtam vele többet, majd nemrég, fél éve álmodtam vele újra először, álmomban feltámadt a ravatalozón, nem kis meglepődést kiváltva ezzel, és ugyanúgy élt velünk tovább mint ha mi sem történt volna. Szerette a kártyajátékokat, és megígérte, hogy egyszer megtanít engem is a kedvencére. (Mikor meghalt ezért is "nehezteltem rá", hogy nem tanított meg, nem tartotta be a szavát és "elment"..)Nos, álmomban akkor megtanított, és mikor hazamentem anyékhoz, örömömben sírva meséltem nekik, hogy betartotta az ígéretét és megtanított játszani..majd felébredtem.

Szép emlékek kötnek hozzá...bárcsak itt lenne még...

23/N

Az egyik nagyapámra nem szívesen, rossz ember volt. Többször okozott nekünk kárt, hátráltatott, gonoszkodott.

A másik nagyapám viszont egy csodálatos és nagyon jó ember volt. Megjárta Kádár börtöneit, Kistarcsát, Recsket, Andrássy 60-at. 18 évesen elvitték, mert azt mondták rá, hogy az amerikaiaknak kémked (lefordította egy iskolatársa levelét angolról magyarra). Meghurcolták, megalázták, a lányát nem engedték abba az iskolába, ahova szeretett volna menni (ez is a Kádár-rendszer csodálatos éveiben), de ő estin leérettségizett, és műszerészként dolgozott (orvosnak készült, de nem engedték tanulni, mivel Recsken volt, vagyis a Kádár-rendszer ellensége volt). Minket teljes szívből szeretett, mindenét odaadta, tanított, foglalkozott velünk, elvitt sok helyre, és példát mutatott. 10 éve nincs velünk. Nagyon fáj érte a szívem.

Nekem most lesz 5 éve hogy meghalt, születésnapom után két nappal... Azelőtt már sokat szenvedett ( műtötték is stb)

majd születésnapomon korházba került és rá két napra meghalt. Már nem tudtuk együtt tölteni azokat a napokat és nem tudtam tőle elbúcsúzni sem.

Mindenki szerette, nagyon jó szívű kis mackós ember volt aki mindig megvigasztalt ha valami bántott és sokat játszottunk együtt, sőt szinte mindig együtt voltunk .

Most hogy nincs velem testileg, de tudom hogy lélekben ittvan még mindig segit nekem.

Bármi bajom van elmondom neki és az megnyugtat.

Azóta amióta itthagyott sokkal rosszabb lett a természetem.... Nagyon hiányzik :(

15/L

az egyik nagypapám születésem előtt fél évvel halt meg :( soha nem ismertem sajnos...de az elmondások alapján csodálatos ember volt...imádta a családját, alig várta, hogy a világra jöjjek, már a szétszerelhető kiságyamat csinálta (erdélyben születtem...akkor ez nagy dolog volt..és tudta, hogy a szüleim Mo-ra akarnak jönni...ezért volt szétszerelhető)...ezermester volt...a hegyek között nőtt fel, vadászott, bányászott, a hegyvidéket mint a tenyerét ismerte...tengerparton építkezett...amúgy asztalos volt...de mindenhez értett...zenélt is...örök fájdalom, hogy nem ismerhettem soha :(

a másik nagypapám általános iskolás koromban (6-7.-es lehettem) halt meg...ő is csodálatos ember volt...imádott minket....hugom mindig a nagy hasán ugrált :) totyikámnak hivott minket...és mindig sétálni mentünk velük....akkor mindig rá vártunk, míg fésülködött és készülődött...a fésü mindig az ingzsebébe volt...soha nem láttam joformán pólóban, mindig inget hordott...műszerész volt és a pici mühelyében ügyködött mindenféle apróságon

iszonyatosan jó ember volt....nagyon szerettem és szeretem most is...hiába nem él már

csodálatos szülőket, nagyszülőket és testvért kaptam az élettől...és most férjet is...ilyen téren okom panaszra nem lehet

24L

Az egyik egy agresszív állat volt, kb 8-9 voltam, amikor meghalt, tönkretette apumék gyermekkorát. Gégerákban halt meg, alkoholista volt, bagózott, minden baja volt már ezek miatt. Engem egyszer látott születésemkor, anyumék utána nem vittek hozzá.

A másik még ma is él, jó erőben van, párszor műtötték a gerincével, sok mindent átélt, de tényleg minden okés vele, és mivel egy szem unokája vagyok, iszonyatosan ragaszkodik hozzám :D :) Vele nagyon sokat voltam, főleg kisebb koromban, sok helyre elutaztunk és mindig felült velem majálison/vidámparkokban mindenféle izére, pedig rosszul volt tőlük :DD

20/L