Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » "Faggathatom" a nagypapámat a...

"Faggathatom" a nagypapámat a háborús emlékeiről?

Figyelt kérdés

16 éves lány vagyok. A nagypapám már 88 éves, és sajnos nagyon romlik az egészségi állapota, attól tartunk, hogy nem sokáig lesz már velünk. De szellemileg még teljesen ép, a memóriája is hibátlan. :)


Nagyon érdekes élete volt, viszont fiatalkorában nagyon nehéz is. Kamasz volt amikor kitört a 2. világháború, a testvére meghalt katonaként. A nagypapám 17 éves volt, amikor a háború vége felé elhurcolták hadifogolynak, 1946-ban tért vissza. Addigra lebombázták a házukat, mindent elölről kellett kezdeniük.


Kb. ennyit tudok így a családi elmondások alapján, és igazából kisebb koromban nem is nagyon vonzott a háborús téma, féltem is tőle. Most viszont nagyon elkezdett érdekelni a történelem, sok ilyen témájú könyvet olvasok, filmet nézek. Nagyon szívesen beszélgetnék a papámmal ezekről a dolgokról, hiszen ő aztán tényleg első kézből élte át a borzalmakat... Kíváncsi lennék, pontosan mi történt vele, hogy élte ezt meg, hogy sikerült utána talpra állnia a családnak.


Viszont a szüleim azt mondják, ne faggassam, mert gondoljak bele milyen szörnyű lehet a papának ezekre visszaemlékezni, ne tépjem fel a sebeit. Viszont a papa sose mondta, hogy baja lenne a témával, sőt többször ő hozta szóba, csak akkor még nem kérdeztem tőle dolgokat, mert nem nagyon érdekelt a téma. Amúgy nagyon vele a kapcsolatom, bár nem találkozunk túl gyakran (csak 3-4 havonta), mert az ország másik felében laknak. Sokat beszélgetünk mindenféléről, a gyerekkoráról is szívesen mesél, és emlékszem hogy a testvéréről is mesélt, meg a háborús időkről is, csak akkor még nem figyeltem nagyon oda. Most viszont nagyon érdekelne, mit mond, szerintem sokat tanulhatnék tőle, és jó lenne megismerni a nagyapám múltját.


Szerintetek megkérdezhetem ezekről a dolgokról? Hogyan hurcolták el, milyen volt a fogság, mik történtek vele? Milyen volt a hazaérkezés? Hogy sikerült utána úgy folytatnia az életét, hogy végül sikeres mérnök lett belőle (pedig még az érettségije előtt vitték el)?


llyesmikre lennék kíváncsi. Szerintetek megkérjem, hogy meséljen, vagy anyáéknak van igazuk? Ez túl érzékeny téma, csak fájdalmat okoznék, feltépném a sebeket?

Szerintem ha megkérném, biztos mesélne, mert nem mondana nemet nekem,ahogy ismerem... de azt se akarom, hogy csak kényszerből meséljen, miközben ő kellemetlenül és rosszul érzi magát. :(


16/L


2016. febr. 28. 19:13
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem próbáld meg, lehet hogy még örülne is hogy beszélhet róla. Aztán meglátod hogy reagál. Ha látod rajta, hogy nem akar beszélni róla, akkor tereld másra a szót.

16 F

2016. febr. 28. 19:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
100%

Az én nagyapám imádta,ha erről beszélhet,pedig 3 ujját elvesztette a 2. világháborúban.


Szerintem anyádnak nincs igaza.Végül is mindenki hős,aki megjárta ebből kifolyólag lehet ő is hasonlóan élte meg,mint az én Tatim.

2016. febr. 28. 19:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
100%
Hozd szóba, aztán kiderül, kellemetlen-e számára, vagy sem.
2016. febr. 28. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
100%

Nekem nem nagypapám hanem egyik nagymamám testvére volt ilyen. Mármint fiatal volt a második világháború alatt és hadifogoly, de ő büszkén mesélte a történeteit, mert bizony hazasétált az orosz fogságból. Kétszer lógott meg de elkapták, aztán meg a békekötés után szélnek eresztették őket.


Ha régebben már mesélt ilyen történeteket, akkor szerintem nyugodtan kérdezgetheted ilyenekről. Ha úgy kezdesz neki, hogy érdekel a család, a honnan jöttél kérdése, tehát a család múltja, biztosan szívesen mesél. Ráadásul az ő korosztálya még az a korosztály, ahol még fontos volt a történetek továbbadása a fiataloknak.

2016. febr. 28. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
100%

Faggatni nem kell, de mondd el neki, hogy szívesen beszélgetnél erről, ha neki nem kellemetlen. Szerintem örülni fog, hogy érdekel.

Az én papim is szívesen mesélt, örült, hogy bologan meghallgattam!

2016. febr. 28. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
62%
Esetleg felhozhatod azt, hogy töri órán jött szoba a világháború, hiszen mi is 16 inkább 17 évesen tanultuk, ha megemlited neki lehet megered a nyelve, akkor biztosan szívesen beszél róla, sokszor azt látom az oregeken, hogy nagyon boldogok, mikor egy fiatalokat érdeklő témához hozzá tudnak szólni. Jó ha látja, hogy érdekel téged a téma, amit ő személyesen is atelt.
2016. febr. 28. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 anonim ***** válasza:
100%
Nekem a dédnagyapámnak volt hasonló élete, mint a te nagypapádnak, kb. ilyen korú voltam,mint most te,mikor először leültünk és elmesélt töviről hegyire mindent. Elég megrázó volt, szegénykém többször elsírta magát közben, ilyenkor mindig megálltam a kérdezgetésben, szünetet is tartottunk, kiültünk a kertbe inni egy teát ilyesmik, de aztán magától folytatta a történeteit. Nem értek egyet anyukádékkal, szerintem mindenképpen próbáld meg, mondd, hogy nagyon szeretnéd a múltját megismerni és nagyon örülnél neki,ha mesélne róla. De ne faggatózz, ha valamibe nem megy bele részletesen, akkor hagyd és óvatósan, empatikusan kérdezz. Én le is írtam egy kis füzetbe, amiket mesélt, a mai napig kincsként őrzöm ezt. :)
2016. febr. 28. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:
100%
Utolsó voltam. A dédipapám mégha néha összeszorult torokkal is,de szivesen mesélt, láttam rajta, hogy neki jól esett kiönteni valakinek a szívét és miután elmesélte a történetét, sokkal megkönnyebbültebbnek tűnt, ahogy rajta láttam, meg hálálkodott is, hogy mennyire köszöni, hogy meghallgattam és tudott velem erről beszélgetni. Viszont anyai ágról a dédnagymamám Pesten élte meg a háború végét, sok embert elvesztett, az oroszok is megerőszakolták, őt nem volt szabad kérdezni, a haláláig soha senkinek nem beszélt róla, annyira megviselte. Ha már a tévében mondjuk meglátott egy második világháborúval kapcsolatos filmet, már könnyes szemmel ment ki a szobából. Szóval ez egyénfüggő, hogy ki mennyire tud beszélni erről.
2016. febr. 28. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim ***** válasza:
100%

Az enyém pedig minden egyes nap egy fotót készített a háborús világháborús napjaikról,mintha csak kívülről figyelné az eseményeket,mint egy riporter és nem lenne benne.De érdekes mindig csak tájakat,otthonokat,lebombázott épületeket, a legdurvább a döglött lovak voltak,amiket fényképezett.A halált a fotóin kerülte.


A gyerekem történelem órára bevitte őket.2.ik válaszoló voltam.

2016. febr. 28. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 tothp ***** válasza:
100%
Kérdezd bátran, míg megteheted. Amikor én kérdezhettem volna, Még nem lehetett erről nyíltan beszélni. Így nem is került szóba soha. Viszont a töriórán megtanultam a "kötelező" igazságot
2016. febr. 28. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!