Meséltek a nagyszüleitek háborús történeteket Neked?

Nekem mesélt a nagymamám arról, amikor a falunkból vitték az embereket a táborokba még a világháború idején. A faluban akkoriban egy-két olyan ház volt, aminek volt pincéje a ház hátsó kertjében, oda bújtak az emberek amikor a katonák átvonultak a falun, meg amikor a repülök repültek el az égben, azt nézték a repcsikből, hogy hova menekültek az emberek, hátha meglátják őket. A mamám azt mondta, hogy a pincékbe a férfiak felküldték az asszonyokat és a gyerekeket paplanokkal, étellel és vízzel és napokig ott voltak, mert nem mertek kijönni. szénával volt "alapozva" a pince és abban aludtak, 20-30 ember egy pincében. A férfiak pedig felváltva őrködtek.

Voltak, akiket elvittek a katonák, és hála égnek volt aki haza is jött abból a táborból, bár az a bácsi már meghalt egy pár éve, de emlékszem hogy mindig mesélt nekünk, hogy mennyire kínozták őket, csak ez már pont a háború végén volt, tehát felszabadították őket, és akkor haza tudott jönni. Ekkor a mamám 4 éves volt, többre nem emlékszik ő sem.:) De sokszor elmeséli, hogy mennyire féltek amikor ezek a katonák jöttek ide. Na meg amikor az oroszok. Elvileg több nénit is megerőszakoltak, stb... elég kegyetlen világ volt az

Nagymamámnak bunkert épített az apukája a kertben, abban éltek, reggelre mindig nyirkos lett a paplan, a karácsony odalent úgy telt hogy egy pucér ágra lógattak pár papírba csomagolt diót, égetett cukrot. Amikor már kijöhettek, akkor katonákat szállásoltak el náluk, elvitték dédnagyapám lovait harci lónak, de velük jól bántak.

Amit még tudok azokról az időkről, lezuhant egy gép a falu melletti rétre, odajártak játszani a romokhoz a gyerekek, egyik nap jött egy bombázó, rádobott egy bombát a roncsra, sok kisgyerek odaveszett, a nagyapám aznap büntetésben volt, nem mehetett ki játszani, így élte túl.

konkrét háborús történeteket is mesélt nagyapám, de agyilag sajnos nem voltam érett akkoriban a befogadására, ő Oroszországból jött haza épségben.

Nagypapám kezét szétlőtték, robbanó golyóval Oroszországban aztán egy ukrán kórházban ápolgatták, hazahozták...

Volt egy naplója amiben minden nap írt valamit a háború alatt, de Ukrajnában eltették és azóta nincs meg. Pedig biztos nagyon érdekes lenne, remélem nem égették el vagy valami és egyszer megtalálják. Nagyapám 91 éves szóval ha most megtalálnák még személyesen oda tudnák neki adni :)

Nekem a mamám mesélte, ő még kicsi volt akkor, tanyán éltek, mikor bejöttek az oroszok. Bejöttek a tanyába és mivel már addig is mindent elvittek, ami ehető, egy oldal szalonnát felszögelltek egy lóca aljára, hogy legalább azt meg tudják menteni. AZ a lóca azóta kint áll nálunk a teraszon, mindig eszembe jut, ha ráülök.

A másikat papám mesélte, ő is kicsi volt. AZ orosz katonák nagyon szerették a gyerekeket, és hiába, mindig papámmal játszottak. Ezzel csak az volt a baj, hogy a katonák sose fürödtek, ezért mindig tetvesek voltak. Dédi pedig mindig megszidta papámat, hogy megint az orosz katonákkal játszott, mert megint tiszta tetű a feje... Meg jól meg is verte :D

A nagymamám mesélt mindig a németek meg az oroszok bevonulásáról, arról, h a németek felforgatták a házakat, amit tudtak, azt vitték magukkal, aztán jöttek az oroszok,néhány katona a házukban lakott egy ideig. Azt mondta ők kedvesek voltak, együtt vacsoráztak meg pálinkáztak a családdal, nagyim még a mai napig tud egy kicsit oroszul.

Aztán jött Szerbiában a 91' háború. Arról apukám faggattam. 3 hónapos voltam, amikor megállt egy katonai autó a házunk előtt, és aput kivitték Boszniába a frontra. Anya mesélte,h háromszor visszaszaladt a kapuból elbúcsúzni tőlem. Ő nem nagyon mesélt az ott történtekről. Azóta utálja a fegyvereket, meg a játék puskákat is. Csak annyit mondott,h mikor átvitték a határon őket, felált a tiszt a buszban, és közölte, h ez már ellenséges terület, töltsék meg a puskáikat, mert vagy lőnek vagy le lesznek lőve.

jah, és ki ne felejtsem a 99' háborút. Napokon keresztül hallgattuk a sziránék zaját a bombariadó miatt. Az égen látni lehetett, ahogy a közeli Újvidé felé tartanak a bombák. Az alapvető élelmiszerekhez nagyon nehezen lehetettt hozzájutni, de túl éltük. :)

Nekem is nagymamám mesélt.

A testvérét hazaküldték a Oroszországból a szakaszával. 3-4 -en mentek már csak egy irányba és a falujuk sem volt már messze. Megállította őket katonai rendőrség, és nem hitte el nekik, hogy hazavezényelték őket és nem katonaszökevények(háború vége volt) és megásatták velük a sírjukat, majd belelőtték őket.

A faluban emléktábla őrzi a nevüket.

De ha érdekelnek az ilyen "regényesebb" dolgok ajánlom neked Somogyvári Gyula műveit (I. Vh-sak) vagy H. H. Kirst Tisztgyár c. művét.