Mitől változhatott meg a hozzá állásom hirtelen dédim felé?

Élvezzük ki vele minden percet, pillanatot! Sajnos (vagy nem sajnos) a halál az élet velejárója nem tudsz mit tenni. Azonban, ha azon gondolkozol "mi lesz azután" akkor a még megmaradt időt is elvesztegeted. Ha úgy érzed csinálj vele képeket, videókat, hogy lásd, halld a hangját később is.

És tiszteltreméltó, hogy szereted az idősebb rokonod, foglalkozol vele!

Hány éves most? Esetleg beteg?

Ez természetes. De ne temesd, míg tényleg nem hal meg. Lehet, hogy tényleg nincs már sok ideje, de lehet, hogy még évei vannak hátra, nem tudhatod. Legyél vele, beszélgessetek, lepd meg apróságokkal, stb, amiket szerettek csinálni. Ha tudod, hogy kihasználtátok a maradék időt, és boldoggá tetted azalatt, akkor sokkal könnyebb lesz majd feldolgozni, hogy elment.

De a halál az élet része, valahol mindig készen kell állnod rá, hogy bármikor, bárkivel megtörténhet, főleg, ahogy idősödsz és idősödnek a családtagjaid, de nem szabad, hogy az életedet kitöltse ez a rettegés, mert akkor te is halott leszel lélekben...

Mekem is volt egy periodus az eletemben, mikor idosek voltak a nagyszuleim es szorongtam az elvesztesuk miatt. Sajnos ez regen volt, a negybol mar csak egy el. A szuleim is idosek lesznek ugy 10 ev mulva, szerintem akkor ez az erzes ujra elojon.

Tudod, mi a legfurabb? Hogy neha ugy erzem, hogy most, hogy a nagyszuleim kozul 3-ert mar nem kell aggodnom, bizonyos szempontbol konnyebb, mint az a szorongo idoszak volt. Eleg szornyu ezt igy leirni. Imadtam oket, rossz volt a folyamatos felelem.

Segiteni nem tudok, csak gondoltam, leirom, hogy itt tartok, pedig en mar 20 evvel idosebb vagyok nalad.