Ti hogyan oldjátok meg munka mellett idős szüleitekről a gondoskodást és felügyeletet?

Helyi családsegítőkben kérheted,hogy minden nap egyszer nézzenek rá,rendezzék el amit kell vele. Ingyen.

Nálunk sok nyugdíjashoz járnak így.

A második választ javítanám, pontosítanám, mert nem egészen úgy van, ahogy a válaszadó leírta.

Amit említ, az a házi segítségnyújtás. Ezt valóban a helyi családsegítőben lehet igényelni, de kell hozzá igazolás a háziorvostól is. Van egy pontrendszer, ami alapján megállapítják, hogy mennyi gondozási időre van szüksége az idősnek (vagy betegnek). Lehet, hogy van, akihez csak heti egyszer kell menni, van, akihez naponta kétszer. Ez attól függ, mennyire boldogul még egyedül. A szolgáltatás fizetős, az óradíj függ a nyugdíj összegétől. Amit ezek a gondozónők megcsinálnak, amiben segítenek például: személyi higiéné (fürdés, pelenkacsere), táplálkozás (melegítés, odaadni az ennivalót, megetetni, ha kell, elmosogatni utána), gyógyszerbeadás, vérnyomás-vércukorszint mérése, illetve gyógyszeríratás, bevásárlás.

Ez nyilván addig járható út, amíg a nap nagyobb részében elvan egyedül. Amikor már nem, akkor tényleg azok az opciók vannak, hogy fogadni mellé valakit, aki odaköltözik, vagy akik felváltva vele vannak; odaköltöztetni hozzátok, beadni idősotthonba.

Nálunk még nem aktuális a téma, és hacsak az egészségi állapotuk valami miatt hirtelen nem romlik le, akkor egy jó 10 évig még biztos nem is lesz az (apukám most 65 éves, anyu jóval fiatalabb). Egyelőre nem gondolkodtam a dolgon, bár jelen állás szerint nem tudnánk róluk gondoskodni (más országban lakunk).

Annó a nagyszüleink velünk éltek, így ha nem is állandóan, de a nap nagy részében volt aki vigyázzon rájuk. Ha a közös háztartás, vagy a néhány perc távolságra egymástól élet nem megoldható akkor én mindenképpen a fizetett gondozó lehet a megoldás.

Én haláláig gondoztam beteg apukámat, most anyukámat kell segiteni, mert már ő is nagyon öreg. Ezt nem lehet munka mellett csinálni, fel kellett adnom az állásomat. És még emellett is szükségem van alkalmanként fizetett gondozónő segitségére, mert nem birom egyedül. Az idősotthonok többségében nagyon rosszak az állapotok...

Amikor valóban tehetetlenné válnak az öregek, akkor nincs más megoldás, vagy az öregek otthona vagy feladod a munkádat... a házigondozás az napi 1-2 óra.. futószalag, egy gondozónőnek naponta több beteget kell ellátnia... Pelenkacsere--- hát gondoljátok, hogy akinek pelenkázásra van szüksége, annak az elég naponta egyszer? hát nem...

Az életnek amugy azt hiszem hogy ez talán a legnehezebb része, biztositani a szüleinknek a méltósággal megérhető öregkort... nagyon nehéz és nagy anyagi áldozattal jár, felesleges ezt szépitgetni és titkolni. A nyugdijakból egy komolyabb ápolásra szoruló ember költségei nem jönnek ki...

5-ösnek teljesen igaza van. Én édesanyámat ápoltam munka és két pici gyerek mellett. A munkát nem hagyhattam ott, mert a férjem fizetése semmire nem lett volna elég. Egész napra megfizethetetlen az ápolás, az időnkénti betegápolási szolgáltatás pedig semmire nem elég, ha olyan az idős állapota.

Folyamatos stresszben voltam a munkahelyemen, hogy vajon mi történik vele és nem alaptalanul. Betörtek hozzá, többször elesett és még sorolhatnám. Az életem egy végtelen stressz és rohanás volt az otthon, a munkahely, a gyerekek, a család és édesanyám ellátása között.

Végül hatalmas dilemma után idősotthonba került, ott teljes mértékben felügyelet alatt volt, ellátták, de lélektelen volt az egész, utált ott, folyton hazavágyott. Hétvégente kihoztuk, de az nem volt ugyanaz, viszont nem láttunk más megoldást. Az otthonban halt meg 5 év bent tartózkodás után.

A mai napig lelkiismeret furdalásom van, de nem tudom, mi lett volna a helyes megoldás.