Hogy lehetséges, hogy az unokáját nem szereti egy nagymama?

32 éves nő vagyok. A nagymamám mostanában nem tudom miért, de sokszor eszembe jut. Ő most már az egyetlen élő nagyszülőm, de sosem szeretett, és ezt kimondatlanul éreztette velem. Állítólag már a megszületésem előtt veszekedett anyámmal, hogy minek még egy gyerek, elég a tesóm. Kislányként folyton belém kötött, csak a rosszat látta bennem, lenézett, többször kihangsúlyozta milyen kövér vagyok, hogy miért tanulok rajzot, választottam volna értelmesebb szakot. (Hozzáteszem, soha egy fillérel sem járult hozzá a tanulmányaimhoz, hogy joga legyen ilyet kijelenteni, de senki nem is várt tőle pénzt.) Az előzményekhez hozzájött, hogy neki mindig is a nagybátyám volt az atyaúristen, amit a lánya csinált, az semmi nem volt jó. A nagybátyám gyerekeit elkényeztette a nagymamám, velem és a tesómmal nem foglalkozott, csupán a látszatra adott a nagypapám kedvéért, aki egyformán nagyon szerette mind a négy unokáját, de sajnos ő már nem él. A nagypapa halála óta a nagymamám magától nem telefonál nekem, mindig én kerestem, de csak a nagybátyám gyerekiről áradozott a telefonban, meg a másik kettő mellé fogadott cigánygyerekeiről. Soha nem kérdezett vissza tőlem, hogy és én hogy vagyok, rendben vagyok-e, ha magamtól mondtam, akkor meghallgatta, de sohasem kérdezett vissza. Úgy döntöttem 10 évvel ezelőtt, hogy én itt befejeztem, nem keresem többet. Mondanom sem kell, hogy ő sem érdeklődött felőlem, pedig a szüleimmel egy faluban lakik. Máig nem értem, de úgy gondolom, hogy én mindig rendes unoka voltam, sokat látogattam, mindig becsületes szófogadó, csendes gyerek voltam, és mindig tűrtem méltósággal a beszólogatásait.

Tudom, ezek után évekkel később miért várok még mindig arra, hogy talán megkeres, de én ennek ellenére szeretem legbelül, és nehezen tudom feldolgozni, hogy ő nem.