Van még nagymama aki az unokáját nem köszönti fel a nevnapján, születésnapján, hogy esik ez nektek?

Akivel beszélni akarok, felhívom. Nem azért mert neve napja van, hanem azért, mert eszembe jutott és rég beszéltünk és érdekel, mi van vele, vagy van új mondanivalóm van.

Nem tartom sokra sem a szüli sem a név napokat. Én képes vagyok bármikor ünnepi örömmel beszélni azzal, akit szeretek.

Egy ex unoka.

A gyerek nem feltétlen kérdez rá. Nem tartja számon, hogy az egyik nagyi havonta jön, a másik 2 havonta...

Gondolom nem ugyanolyan távolságra laknak.

És talán mindkettő nyugdíjas? Vagy mindkettő ugyanazt dolgozza?

Lehet, hogy ez neked rosszul esik, de ne a gyereken keresztül akard ezt kifejezni.

Én nem tartom a kapcsolatot anyámmal. Apukám kiskoromban meghalt. Anyósomékkal nagyon jóban vagyunk. 6 éves fiammal járunk a temetőbe apukámhoz, de még sosem kérdezett rá anyukámra. Valahogy neki ez a természetes, hogy 1 mamája van, akivel nagyon jó a kapcsolata.

A gyerekek nagyon jó alkalmazkodók.

Engem SOSEM köszöntött fel egyik nagyszülőm sem. Egyiküknek volt csak "alibije" erre (sajnos meghalt). A többi "a maga módján nagyon szeretett", tehát van miért örülnöm, hogy ők (voltak) a nagyszüleim, de valahogy nem volt szülin/névnap ünneplős hagymány.

És hogy egészen őszinte legyek, igen, hiányzik hogy nem köszöntöttek fel és utólag látom, hogy a családunkban ezt lehetett volna kicsit forszírozni. (Mármint hogy minket unokákat is felköszöntésre buzdítsanak a szülők, illetve szükség esetén emlékeztessék előre a nagyszülőket hogy köszöntsenek fel minket... szerintem minden további nélkül működött volna nálunk, de magától nem így alakult. Bár semmilyen elvi akadálya nem volt, inkább a hagyomány nem volt meg.)

"Egy ex unoka."

Ez alatt mit értesz?