Megéri őszintének lenni, és így egy rokoni kapcsolatot veszélyeztetni? Közeli rokonom vigyázott a kiskorú gyermekemre néhány napig. Min.30 éve ismerem, fogalmam sem volt arról, hogy ennyire alpári stílusban nyilvánul meg.

Vulgáris beszédre biztatta gyermekemet, majd döbbenten közölte, hogy milyen kifejezések jöttek ki belőle! Nála "önmaga" lehetett végre. Te jó ég! Idehaza ilyesmit nem csinálunk, biztosan nem támogatjuk abban, hogy csúnyán beszéljen. Biztatta, hogy mutasson be egy autósnak aki vélhetően kicsit feltartotta őket a közlekedésben. Azt mondta neki, hogy mi a szülei nem tudunk vezetni, burokban neveljük, álomvilágban élünk de ő, Ő az igazi életre neveli(káromkodás, bemutatás...nem is tudom mi még az igazi élet, hiszen burokban vagyok :-)). Elengedte másik rokonnal, akitől nagyon óvom, mert már többször ijesztgette, drogozik, kiszámíthatatlan, soha nem engedném, hogy beüljön mellé, mint kiderült kis utakon 130-cal száguldoztak.

Mélyen meg vagyok döbbenve. Nem mondtam semmit. Azóta is hallgatok. Persze én vagyok a rossz, mert már más rokonomnak jelezte, hogy úgy tűnik neki haragszom rá.

Én nem keresem, ő sem.

Ma is más faggatózott, hogy de hát miért nem vagyok hálás, mi a gondom? Mondtam, hogy természetesen hálás vagyok a gyermekfelügyeletért. Mást nem. Nem szeretném rossz színben feltüntetni.

Hogyan lehet ilyen konfliktust normálisan kezelni?

Azért nem beszéltem vele, mert félek, hogy túl őszinte lennék, gyermekemet sem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, hogy szembesítem vele hogy rosszul beszélt rólunk a hátunk mögött.

Azért is fáj annyira ez a dolog, mert szeretem, és bíztam benne.

Végtelenül szomorú vagyok!

Szóval van valakinek ötlete, hogyan is lehet ezt a kialakult helyzetet kezelni?