Állandóan problémázó sógornővel mit lehet kezdeni, ha nem ért semmilyen szóból?

Párom nővéréről van szó. Nem is tudom hol kezdjem, próbálom nem túl hosszan. 4 éve vagyunk együtt, én 27 éves vagyok, párom 33, nővére pedig 35. Neki van 2 gyereke, egy 5 és egy 3 éves lány.

Nagyon szeret mindig, mindenen problémázni és rendszeresen megsértődik, továbbá elég sokszor a gyerekeivel példálózik.

Pl.: idén vettünk egy lakást párommal Budapesten. Mikor megtörtént a felújítás és beköltöztünk, akkor átjöttek családostul, hogy szétnézzenek és el kezdett azon problémázni, hogy mennyire nem gyerekbarát a lakásunk, minden elérhető magasságban van a kisgyerekeknek és minek üvegasztal, mert az veszélyes. Mondtuk, hogy nekünk így megfelelő, továbbá nincs gyerekünk - és tudja jól, hogy nem is lesz, mert nem akarunk - tehát teljesen jó helyen van az az üvegasztal. Még pörgött rajta kicsit, hogy persze-persze, de hát majd ha az ő gyerekei itt lesznek, mert vigyáznunk kellene rá, akkor mi lesz. (??, itt csak pislogtunk:D)

Aztán minden alkalommal tesz valami kis megjegyzést arra, hogy pl. minek edzünk ennyit (főleg én) és miért utazunk ennyit, szórjuk a pénzt feleslegesen. Ha felveszek egy csinosabb ruhát és magassarkút, akkor már méreget és odaböki, hogy a gyerek után ilyenben nem tudnék futni. Teszi mindezt úgy, hogy tudatában van annak, hogy nem akarunk gyereket. És mégis mindig erre célozgat.

Na én egy ideig a páromra való tekintettel visszafogtam magam, de a sokadik ilyen megjegyzés után felvilágosítottam, hogy odamegyünk, ahova akarunk, annyit utazunk, amennyit akarunk (évi 1x külföld és 1x belföld, tehát nem havi szinten nyaralgatunk, hogy az olyan sok legyen), annyit edzünk, amennyit akarunk és öltözködni is úgy öltözködök, ahogy az nekem megfelel. Erre közölte, hogy persze mert én nagyképű vagyok.. :D Ami természetesen nem igaz, szimplán meguntam a sértegetéseit.

De problémázott már azon is, hogy egyszer nem mentem el egy családi ebédre, mert a legjobb barátnőmnek szülinapja volt. Meg azon is, hogy egész hétvégére ránk akarta passzolni a gyerekeit, mert neki és a férjének kellene egy kis pihenés és vérig sértődött mikor közöltük, hogy bocsi de már van programunk, mondván mi mindig kihúzzuk magunkat az alól, hogy vigyázzunk a gyerekekre. Na itt párom is bedurrant, kiosztotta alaposan a nővérét, hogy nem vagyunk bébiszitterek és különben sem tudunk mit kezdeni a gyerekekkel, főleg az ilyen kicsikkel, továbbá a 2 kislány iszonyat rossz, állandóan nyivákolnak, hisztiznek, rosszalkodnak és az anyjukra sem hallgatnak, nem hogy másra. Vigyáztunk már rájuk egyébként, de csak pár órára és igazi kínszenvedés volt.

A mostani téma viszont feltette az i-re a pontot, mert néhány hónapja esküvőt tervezgetünk (volt már eljegyzés) és már kb a kapcsolatunk elején tisztáztuk párommal a fontos és alapvető dolgokat, mint pl én nem akarok gyereket, ő akar-e, mert akkor nem illünk össze stb. Na tehát többek között azt is megbeszéltük, hogy ha majd egyszer odakerül a sor, hogy esküvő, akkor nem akarunk hetedhét világra szóló nagy banzájt és mindenképp gyerekmentes lesz.

Szóval vissza a tervezgetésre, sógornő folyamatosan nyomja a kéretlen tanácsait, mi hogy legyen, milyen színű legyen. Mindig elmondom, hogy köszi a tippet, de már tudjuk mit akarunk. Na erre el kezdte sorolni, hogy akkor legyen egy kis gyereksarok a lányainak meg így meg úgy. És hát akkor jeleztük számára, hogy ne haragudjon, de egy kisebb esküvő lesz, kb 30-40 fővel és nem lesznek gyerekek. Hát itt teljesen begőzölt és felcsattant, hogy mi az, hogy gyerekmentes, miféle emberek vagyunk mi, miért ne jöhetnének az ő lányai, ő igen is el fogja hozni magával és mi neki nem szabjuk meg stb. Hatalmas vita kerekedett ebből, mert megmondtuk, hogy a saját esküvőnket úgy szervezzük, ahogy akarjuk és ha azt mondjuk nem lesz gyerek, akkor nem lesz.

Egyszerűen se én, se párom nem kedveljük túlzottan a gyerekeket, baromira idegesít a bömbölésük, hisztijük, nem tudunk velük mit kezdeni. Nem akarjuk, hogy a saját esküvőnkön ne érezzük jól magunkat és tönkre legyen téve néhány kiskölyök miatt, akik végigsikongatják az egészet. Márpedig sógornő 2 lánya pont ilyen, nem tudnak normál hangerőn kommunikálni, csak ordibálni, hisztizni, rosszalkodni és nem hallgatnak a szép szóra sem.

Nekünk erre nincs szükségünk, de most megy a hiszti. Mondtam páromnak, hogy ezt kommunikálja le a továbbiakban ő a nővérével, én nem fogok magyarázkodni többet, ez a mi esküvőnk, úgy lesz minden, ahogy mi akarjuk, nem kötelező részt venni rajta. De már párom is azt mondta, hogy tojik a hisztijére, ha ennyire kiakad, akkor nem kell eljönnie.

Tehát összességében számtalanszor volt már összetűzés és kb mindig ugyanazok a dolgok miatt, nem egyszer elmondtuk már neki, hogy ne avatkozzon a mi életünkbe, ne foglalkozzon azzal, hogy mit mire költünk és azzal se hogy miért nem lesz gyerekünk. Ez ideig-óráig működik, majd ismét rázendít. Anyósomékat nagyon szeretem, velük jóban vagyunk, közel is lakunk egymáshoz (viszonylag) és sokszor megyünk át hozzájuk, ahol pedig sokszor ott a nővére is, így nem mindig tudjuk elkerülni őket.

A kérdésem tehát mit lehet kezdeni egy mindenen problémázó sógornővel? Nem használ se a szép szó, se a csúnya, mi meg már torkig vagyunk és nem tudjuk elengedni a fülünk mellett az állandó beszólogatásait...