Állandóan problémázó sógornővel mit lehet kezdeni, ha nem ért semmilyen szóból?
Párom nővéréről van szó. Nem is tudom hol kezdjem, próbálom nem túl hosszan. 4 éve vagyunk együtt, én 27 éves vagyok, párom 33, nővére pedig 35. Neki van 2 gyereke, egy 5 és egy 3 éves lány.
Nagyon szeret mindig, mindenen problémázni és rendszeresen megsértődik, továbbá elég sokszor a gyerekeivel példálózik.
Pl.: idén vettünk egy lakást párommal Budapesten. Mikor megtörtént a felújítás és beköltöztünk, akkor átjöttek családostul, hogy szétnézzenek és el kezdett azon problémázni, hogy mennyire nem gyerekbarát a lakásunk, minden elérhető magasságban van a kisgyerekeknek és minek üvegasztal, mert az veszélyes. Mondtuk, hogy nekünk így megfelelő, továbbá nincs gyerekünk - és tudja jól, hogy nem is lesz, mert nem akarunk - tehát teljesen jó helyen van az az üvegasztal. Még pörgött rajta kicsit, hogy persze-persze, de hát majd ha az ő gyerekei itt lesznek, mert vigyáznunk kellene rá, akkor mi lesz. (??, itt csak pislogtunk:D)
Aztán minden alkalommal tesz valami kis megjegyzést arra, hogy pl. minek edzünk ennyit (főleg én) és miért utazunk ennyit, szórjuk a pénzt feleslegesen. Ha felveszek egy csinosabb ruhát és magassarkút, akkor már méreget és odaböki, hogy a gyerek után ilyenben nem tudnék futni. Teszi mindezt úgy, hogy tudatában van annak, hogy nem akarunk gyereket. És mégis mindig erre célozgat.
Na én egy ideig a páromra való tekintettel visszafogtam magam, de a sokadik ilyen megjegyzés után felvilágosítottam, hogy odamegyünk, ahova akarunk, annyit utazunk, amennyit akarunk (évi 1x külföld és 1x belföld, tehát nem havi szinten nyaralgatunk, hogy az olyan sok legyen), annyit edzünk, amennyit akarunk és öltözködni is úgy öltözködök, ahogy az nekem megfelel. Erre közölte, hogy persze mert én nagyképű vagyok.. :D Ami természetesen nem igaz, szimplán meguntam a sértegetéseit.
De problémázott már azon is, hogy egyszer nem mentem el egy családi ebédre, mert a legjobb barátnőmnek szülinapja volt. Meg azon is, hogy egész hétvégére ránk akarta passzolni a gyerekeit, mert neki és a férjének kellene egy kis pihenés és vérig sértődött mikor közöltük, hogy bocsi de már van programunk, mondván mi mindig kihúzzuk magunkat az alól, hogy vigyázzunk a gyerekekre. Na itt párom is bedurrant, kiosztotta alaposan a nővérét, hogy nem vagyunk bébiszitterek és különben sem tudunk mit kezdeni a gyerekekkel, főleg az ilyen kicsikkel, továbbá a 2 kislány iszonyat rossz, állandóan nyivákolnak, hisztiznek, rosszalkodnak és az anyjukra sem hallgatnak, nem hogy másra. Vigyáztunk már rájuk egyébként, de csak pár órára és igazi kínszenvedés volt.
A mostani téma viszont feltette az i-re a pontot, mert néhány hónapja esküvőt tervezgetünk (volt már eljegyzés) és már kb a kapcsolatunk elején tisztáztuk párommal a fontos és alapvető dolgokat, mint pl én nem akarok gyereket, ő akar-e, mert akkor nem illünk össze stb. Na tehát többek között azt is megbeszéltük, hogy ha majd egyszer odakerül a sor, hogy esküvő, akkor nem akarunk hetedhét világra szóló nagy banzájt és mindenképp gyerekmentes lesz.
Szóval vissza a tervezgetésre, sógornő folyamatosan nyomja a kéretlen tanácsait, mi hogy legyen, milyen színű legyen. Mindig elmondom, hogy köszi a tippet, de már tudjuk mit akarunk. Na erre el kezdte sorolni, hogy akkor legyen egy kis gyereksarok a lányainak meg így meg úgy. És hát akkor jeleztük számára, hogy ne haragudjon, de egy kisebb esküvő lesz, kb 30-40 fővel és nem lesznek gyerekek. Hát itt teljesen begőzölt és felcsattant, hogy mi az, hogy gyerekmentes, miféle emberek vagyunk mi, miért ne jöhetnének az ő lányai, ő igen is el fogja hozni magával és mi neki nem szabjuk meg stb. Hatalmas vita kerekedett ebből, mert megmondtuk, hogy a saját esküvőnket úgy szervezzük, ahogy akarjuk és ha azt mondjuk nem lesz gyerek, akkor nem lesz.
Egyszerűen se én, se párom nem kedveljük túlzottan a gyerekeket, baromira idegesít a bömbölésük, hisztijük, nem tudunk velük mit kezdeni. Nem akarjuk, hogy a saját esküvőnkön ne érezzük jól magunkat és tönkre legyen téve néhány kiskölyök miatt, akik végigsikongatják az egészet. Márpedig sógornő 2 lánya pont ilyen, nem tudnak normál hangerőn kommunikálni, csak ordibálni, hisztizni, rosszalkodni és nem hallgatnak a szép szóra sem.
Nekünk erre nincs szükségünk, de most megy a hiszti. Mondtam páromnak, hogy ezt kommunikálja le a továbbiakban ő a nővérével, én nem fogok magyarázkodni többet, ez a mi esküvőnk, úgy lesz minden, ahogy mi akarjuk, nem kötelező részt venni rajta. De már párom is azt mondta, hogy tojik a hisztijére, ha ennyire kiakad, akkor nem kell eljönnie.
Tehát összességében számtalanszor volt már összetűzés és kb mindig ugyanazok a dolgok miatt, nem egyszer elmondtuk már neki, hogy ne avatkozzon a mi életünkbe, ne foglalkozzon azzal, hogy mit mire költünk és azzal se hogy miért nem lesz gyerekünk. Ez ideig-óráig működik, majd ismét rázendít. Anyósomékat nagyon szeretem, velük jóban vagyunk, közel is lakunk egymáshoz (viszonylag) és sokszor megyünk át hozzájuk, ahol pedig sokszor ott a nővére is, így nem mindig tudjuk elkerülni őket.
A kérdésem tehát mit lehet kezdeni egy mindenen problémázó sógornővel? Nem használ se a szép szó, se a csúnya, mi meg már torkig vagyunk és nem tudjuk elengedni a fülünk mellett az állandó beszólogatásait...
válasza:Leendő sógornőd a legjobb példa arra, mennyire tévednek azok akik azt mondják, hogy "csak gyerekkel lehet teljes az életed". Lám, neki kettő is van, mégis frusztrált, boldogtalan és tartalmatlan élete van, amit a ti kapcsolatotokba való belepofázással akar tartalmasabbá tenni.
Az ilyen mérgező embereket vagy el kell kerülni, vagy kiosztani mindig amikor véleményt alkot rólad. Előbb-utóbb megtanulja, hogy hol a helye, de már kezdetben sem lett volna szabad hagynod, hogy ennyire rátok telepedjen. Tedd helyre a dolgokat a fejében, mondd meg, hogy nem fogsz vigyázni a kölykeire.
Egyébként készülj fel rá, hogy itt a gyakorin, de a való életben is minden második ember meg szeretne majd fojtani téged azért, mert nem szeretnél rajkókat hívni az esküvődre. Én tökéletesen megértelek (ugyanebben a szituációban vagyok), de számíts arra, hogy még akár anyósodék is ellened fordulnak, ha nem szeretnétek ott látni az unokáikat.
válasza: válasza:Akár én is írhattam volna, de 10 évvel ezelőtt. Mi nálunk is pontosan így viselkedett a sógornő, csak neki 3 gyereke van. Nekem is napi szinten mondta, hogy
- megbánod, hogy fehér a fal ha lesznek gyerekeid
- Minek vettetek olyan drága bűtort, a gyerekek úgyis tönkre fágják.
- Nagy butaság volt fehár ágyat venni, mert a gyerek tönkreteszi stb.
Annyiszor mondtuk, hogy milyen gyerek? Nem lesz gyerek. (azóta sincs)
Ő is hozta a gyerekeit állandóan. Azzal nem is volt baj, de mi sosem engedtük, hogy nálunk hagyják. Ha a szülők mennek, akkor vigyék a srácokat is.
De mi berágtunk, mert a fia kész istencsapása volt már kicsinek is. Ha valaki azt mondta neki, hogy Zsoltika! Nem szabad! Tuti, hogy csak azért is azt csinálta.
-Zsoltika, ne öntsd ki az üdítőt.. ls már ki is öntötte dirrekt figyelve, ki hogy reagál rá. (ejnye.-bejnye )
Így ha szomjas volt csak a konyhában ihatott ami nem tetszett az anyjának. Ha éhes volt csak a konyhában ehetett, még az almát is. Nálunk a nagy balhé akkor volt, amikor a gyerekek szoksé szerint összekaptak, verekedtek, és először leverték az egyik cserepes virágot, mert a rosszcsont kislány is csak dobálózni tudott. Ami a kezében volt eldobta. Azt nem tudtuk, hogy sógornőm adott még otthon a gyerekeknek csokit, és Zsoltika zsebrevágta. De neki pont az jutott eszébe, hogy felmenjen a hálószobánkba ahová tilos volt bemenni, és ott egye. kenje szét a csokit az ágyon. AMikor megláttam, kiborultam. Páros lábbal dobtam ki őket. Előbb a gyerekeket szépen kiküldtem, hogy menjenek ki az udvarra, majd leordítottam a sógornőm fejét, hogy egy nagy kudarc mint anyuka, mert képtelen a gyerekeit megnevelni. Férjem is pipa volt, közölte vele, hogy vagy vesznek egy ugyanilyen ágyat, avgy fizetik a tisztitási költségeket, és addig nem jöhetnek amíg a gyerekek nem tudnak viselkedni a szüleivel együtt.
Nem fizették ki a tisztitást ( de nem is érdekelt már ez minket). Azóta nem voltak nálunk. Anyósoméknál szoktunk találkozni. Nincs már harag, csak éppen amikor kérdezik, hogy átjöhetnek, mi mondjuk, hogy nem..
Szóval ha leakarod állítani, őszintének kell lenni. Igenis meg kell mondani, hogy elég volt, mi a gond. Állj a sarkadra
Köszi a tanácsokat, természetesen nem hagyom magam, ahogy a párom sem, az elején tényleg csak a béke kedvéért próbáltam visszafogni magam, de már nem megy. Ok nélkül kötözködik és próbál sértegetni, csak nem értem miért. És a poén, hogy ha kiosztod se érti mi a gond..
Uh #14 az mondjuk durva, hogy szétkente a csokit az ágyon, tuti kitértem volna a hitemből.
Úgy néz ki jobban ki kell őket osztani, hogy végre észrevegyék magukat...
#12: Köszi a rendkívül tartalmas és "hasznos" válaszodat, tán magadra ismertél vagy mi a problémád, ami miatt ismeretlenül szidnod kell a másikat?!
Szóval azért vagyok hülye, mert nem tűröm, hogy a sógornőm dirigáljon és sértegessen. Értem, ja vagyis nem. Itt nem én vagyok a hülye. :)
10 év múlva sem lesz kevésbé elfogadható a másik sértegetése, a rendszeres beszólogatás, a másik életébe való beavatkozás és a neveletlen kölkök sem.
Egyéb magasröptű gondolatot szeretnél még velünk megosztani?
válasza:Fúú, hát kinyílt a bicska a zsebemben. :D
"Még pörgött rajta kicsit, hogy persze-persze, de hát majd ha az ő gyerekei itt lesznek, mert vigyáznunk kellene rá, akkor mi lesz. (??, itt csak pislogtunk:D)"
No, az én párom kapásból azt mondta volna: "NEM, NEM LESZNEK ITT!" -és én helyeselek neki.
Gyerekmentes esküvő: Nagy pacsi! Én is így tervezem. :)
(Megjegyzés: A "hosszú hétvégés" üdüléseket is úgy szoktam tervezni, hogy kifejezetten NEM gyermekbarát helyeket keresek. Nehéz dolgom van...)
És igen, a sógornő csak ne szóljon bele, hogy mi milyen színű legyen, és mi hol legyen. :)
(Még egy személyes megjegyzés: Mondjuk a mi esküvőnkön a 30-40 fő az kb. 25-30-ra redukálódna, zömmel a korunk miatt...)
Tehát összességében teljesen igazad van.
És hogy hogy lehet leszerelni? Nagyon rettenetesen csúnyán leordítani a haját, és trágár szavakkal elzavarni a ...oda.
Ismerős a probléma, nekem így sikerült megoldani. Nem, nem a párom családtagja volt -azt Ő kezelte-, hanem az enyém.
Azóta boldogan dőlünk hátra a fotelban. :)
F/47 (és N/46).
válasza:Hát, hasonló a helyzet nálunk is. Nem az van véletlenül, hogy a párodék anyukája nehéz gyerekkorú alárendelődő személyiség, és a lánytestvér valahogy önkéntelenül magára vette a mátriárka szerepét? Nálunk ez a helyzet. A mi megoldásunk az, hogy egyáltalán nem jöhetnek hozzánk, én pedig abszolút nem találkozok vele, csak ha összefutunk az utcán, köszönünk és esetleg beszélünk pár szót. A párom jár hozzájuk látogatóba, ha ráér. Most két hónapja nem ér rá. (Egy városban lakunk.)
Ő mindig a gyerekeivel takarózik minden helyzetben, bármi van, nála az az adu ász, hogy "de hát nekem három gyerekem van". És nem arra gondolok, hogy ki alkalmazkodjon kihez, mi már a hülyeségig alkalmazkodunk, a párom szülinapját még konkrétan nem sikerült a napján megünnepelnem vele, mert a testvéréék valahogy mindig pont csak a napján érnek rá, se előtte se utána, persze mindig a gyerekek miatt (??), de ez abszolút nem direkt van ám. Dehogy. Mindegy, én nem halok bele, ha másnap köszöntöm fel, csak hát vicces. Hanem olyan dolgokban, hogy például elvitte a szüleik lakásából a párom antik földgömbjét magukhoz (akkor még nem költöztette át mindenét a közös lakásba), persze kérés nélkül, amit a párom egy látogatáskor vett észre. Azonnal rákérdezett, és az volt a válasz, hogy "de hát nekem három gyerekem van". Hát igen, én sem értettem :) Mint kiderült, mutogatni akarták nekik a földrészeket. Aha, persze, gondolom, fent volt már a vaterán... de mindegy, párom elhozta, de azért nem felejtette el közölni, hogy ezt amúgy úgy hívják, hogy lopás. Akkor fél évig nem beszéltek.
És hát persze minden hülyeség, amit csinálunk és ahogy, minden ronda, amit választunk, a mesterek, akiket nem ők ajánlottak, biztos át fognak verni, stb. Szerencsére röhögünk rajta.
Az a különbség, hogy mi tervezünk gyereket. Akkor biztos változni fognak a dolgok... de ennél többet találkozni akkor sem óhajtok vele.
válasza:Ennek mondhatsz bármit.
Én azért megmondanám neki akkor is, ha süket fülekre talál, hogy a gyerekeid ide nem jönnek, hogy mi vigyázzunk rá. Az esküvőn meg az lesz, amit mi akarunk, ha nem tetszik maradj otthon. A továbbiakban szóba sem állnék vele. Nem kötelező hülyével kapcsolatot tartani csak azért, mert családtag.
válasza: válasza:Akik itt szakmányban megjegyzik, hogy ők sem szeretik a gyerekeket, valamikor ők is gyerekek voltak.
Amúgy a legkevesebb alkalomra redukálnám a találkozást velük. A sógornőm előtt soha nem beszélnék a belső, intim dolgainkról, a terveinkről. Nem is hívnám meg többet az otthonomba.
A barátokat megválaszthatjuk, de a rokonainkat nem.
Az ilyen kavaró rokonoktól jobb távolságot tartani.
Olyan konfliktusokat, vitákat generálhatnak a férjed és közted is, amelyek, a sógornőd nem jelenne meg időnként a társaságotokban, kavarásai nélkül nem lennének.
válasza:"Akik itt szakmányban megjegyzik, hogy ők sem szeretik a gyerekeket, valamikor ők is gyerekek voltak."
Igen, és? Nem értem ez min változtat és egyáltalán mi köze a témához. Azért, mert mi is voltunk gyerekek, már nem írhatjuk le, hogy nem szeretjük őket??:D Érdekes, már pedig én kicsit sem szívlelem őket és ezen mit sem változtat az, hogy anno én is voltam gyerek..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!