Sógornőm arra neveli a gyerekeit, hogy engem nézzenek levegőnek?

10 éve vagyunk együtt a már feleségemmel. A megismerkedéskor én 22 éves, ő 18, a húga 13 éves volt! Még köszönni se mert nekem, elbújt előlem mindig, láttam gyerekként évekig. Ő 18 évesen már szült, majd szinte rögtön utána újra. Azóta nyílt ki a szája, csúnyán elkezdett irigykedni, hirtelen nagyon felnőtt lett. Elkezdett úgy beszélni mindenkivel mintha 40 éves lenne, a saját szüleivel is. Mert neki gyerekei vannak! Nekünk olyanokat mondott hogy Na mi van fiatalok, mentek valahova nyaralni? Ilyen stílusban. Engem kimondottan utál mert fájt neki mindig is hogy a nővérét autóval hoztam vittem évekig amíg ő gyerek volt otthon, aztán összeházasodtunk, saját házat vettünk, nyaraltunk. Gyerek sajnos nem lett egyelőre nálunk, most fogunk elmenni orvoshoz mert sokszor nem jött össze, de elhessegettük eddig. A húgának végig az volt a baja, hogy ő otthon élt, a nővére meg önállóan megélt egy csomó mindent. Valamiért engem hibáztat mindezért!

Akkor bukott ki a dolog, amikor a gyerekei óvodás korúak lettek. Észrevettük, hogy mellettem elmennek. Nem köszönnek nekem, levegőnek néznek. Az elején még kimagyarázták a nagyszülők a dolgot, hogy szégyellősek, de senki mással nem ilyenek! A feleségemhez ölelkezve rohannak oda. Én ha hozzájuk szólok nem válaszolnak. Tisztán látszik hogy be vannak tanítva! A nagyobb már mondott is dolgokat, elszólta magát, olyanokat, hogy én semmirekellő vagyok (szerintem a szó jelentését se ismeri), lúzer és béna. A szülei szavajárásával. Egyértelmű, hogy az ő szavaikat mondja és náluk én egy nagy gonosznak vagyok beállítva és ezért nem szólnak hozzám, mert nem tudnak hova tenni.

Sajnos kötelező menni anyósékhoz havi egyszer családi ebédre. Hogyan lehetne feloldani ezt a problémát? Nagyon zavar! A feleségem is nekem ad igazat, ő is ugyanezt látja mint én.