Ez egy "egészségtelen" kapcsolat lenne?

Sajnos mindig is túl sokat adtam mások véleményére, de muszáj leírnom, és megkérdeznem, hogy teljesen kívülálló, elfogulatlan emberek mit gondolnak erről. (mert alapvetően csak a barátaim és a családtagjaim véleményét hallom akik nyilván elfogultak)

A sógoromnak van egy öccse, aki 30 éves, és meleg.Én 25 éves nő vagyok.

7 éve találkoztunk először, értelemszerűen a nővérem és a sógorom megismerkedése és későbbi házasságuk kapcsán.

Nagyjából 4 éve kezdtünk el beszélgetni, előtte maximum pár szót váltottunk a kötelező családi találkozókon.Mostanra a legjobb barátomnak tartom.

Ő az apja vállalkozásában dolgozik, a sógorommal együtt, lényegében mindketten "üzletemberek" külföldre járnak tárgyalni, üzleteket kötni, az apjuk pedig itthonról irányít, de az apjuk a feje az egésznek.

Viszont az apja egy elég konzervatív ember, körülbelül 10 éve tudja hogy a fia meleg, és nagyon nehezen viselte, ma már jobban, de még most is vannak megjegyzései.

A sógorom öccse kifejezetten férfiasan öltözködik,viselkedik, és beszél.Pontosan az apja miatt, hiába vállalta fel,hogy meleg soha nem merte egyetlen párját sem bemutatni, igyekszik nem kimutatni a külvilág felé, de szorongó, és zárkózott.Csak a munkájában tudja önmagát adni.Ez a munka viszont családi vállalkozás, ő csak ehhez ért, és sehol sem kerülne ilyen pozícióba, ahol most van, nem keresne annyit amennyit, és szereti az apját és a testvérét.Ezért nem akar elköltözni akár egy másik országba, még akkor sem ha így talán felvállalhatná önmagát.Tehát ha elszakad a családjától nem lenne boldog, hiába vállalhatná fel az párját, elveszítené a családját és a munkáját.

Jómagam szintén elég zárkózott ember vagyok, bár nem gondolom hogy erről a szüleim tehetnek, gyerekkorom óta ilyen vagyok, túlságosan érzékeny lelkű, és nehezen lépek túl kisebb dolgokon is.

Egyelten tartós kapcsolatom volt ami 3 éve ért véget, és hatalmas lelki traumaként maradt meg, azóta sem /akartam/ új kapcsolatot.

A sógorom öccsével viszont nagyon jól érzem magam, másképp látom a világot, ha tehetjük mindig együtt csinálunk valamit.Tavaly nyaralni is elmentünk együtt, illetve vitt már magával üzleti útjára is.

A barátom, a lelki társam és a pszichológusom egyben, és ő is ugyan ezt mondja rólam.

Soha nem éreztem még azt, hogy egy ember ennyire kedvelne mint ahogy ő engem (aki nem a párom és nem a vér szerinti rokonom), és természetesen csak barátként tekintek rá, nem mint férfire.Elfogadtam és tisztában vagyok vele,hogy ő meleg, de már megkaptam, hogy biztos többet érzek iránta.Ezt annyival lezártnak tekintem, hogyha én is férfi lennék, és ugyan ilyen (baráti) lenne a kapcsolatunk akkor azt kéne bizonygatnom,hogy nem vagyok meleg.

Nem mindennapi a kapcsolat, elismerem, de szerintem nincs "erkölcsi" akadálya hogy ennyire jóba legyünk.

Szeretnék családot, és gyerekeket is majd később, de jelenleg azt gondolom, hogy így tökéletes az életem.

Gyakran néznek minket egy párnak, bár nem teszünk semmi olyat, ehhez elég pusztán együtt mutatkoznunk.

A szüleim viszont attól tartanak,hogy miatta nem lesz sohasem párom mert minden férfi azt hiszi,hogy ő a párom, és nem mernek kezdeményezni.Ennek ellenére vannak akik próbálkoznak, rendszerint elutasítok mindenkit, mert mint írtam nem szeretnék változtatni a jelenlegi életemen.Még nem.

A sógorom öccse megkérdezte, hogy nem költöznék e hozzá egy időre.

Tisztában van a jövőbeli terveimmel, tudja hogy nem maradnék örökre, de azt mondta hogy nagyon magányos, és nehezen viseli az egyedüllétet.Neki is egy párra, egy férfire lenne szüksége, de nagyjából minden kapcsolata amiatt ért véget, hogy nem vállalta fel a párját.

Nekem tetszik az ötlet, sok mindenben jobb lenne ott, viszont itt már nekem is gátlásaim vannak a szüleim miatt is.Így sem tetszik nekik, hogy sokat találkozunk, hát még ha odaköltözök.

Az én tágabb és szűkebb családom is egyetértett abban,hogy nem egészséges a kapcsolatunk, hát ha még ezt megtudnák.(ő egyébként egyedül él,saját háza van tehát nem az apjával)

Továbbá őt is féltem, mert ha a jövőben ugyan így nem meri felvállalni a párjait, és egyszer én is elköltöznék tőle, mert lenne valakim, akkor az csak még nehezebb lenne neki.

Viszont a jelenlegi helyzetben szüksége van rám, és nekem is rá.

A kérdés, hogy valóban "egészségtelen" lenne ha odaköltöznék hozzá egy időre?