Szorosabb kapcsolatok,de mindenki falat emel?

Az én viszonyaim is rendre hasonlóan alakulnak.

Ha nem írnék, nem keresném a másikat, találkozó sem lenne. Felszínes dolgokról megy a társalgás, közelebb kerülni annyira nem tudunk egymáshoz.

Volt ilyen több is.

Nyaraláson ismerkedtünk meg és lettünk jóba velünk hasonló koru házaspárral.

Meghívtuk őket hozzánk, eljöttek, jót ettünk, beszélgettünk majd még párszor beszéltünk, de már csak inkáb mi hívtuk őket.

Egyszer nem vették fel a telefont, gondoltam majd visszahívnak.

Hát nem hívtak és én sem őket.

A facebookon ismerősök vagyunk, ha teszek fel képet irogatnak, hogy de csinos meg ilyenek, de én már nem veszek róluk tudomást.

El kell engedni ezeket az embereket még akkor is ha a rokonaid.

És nem minden ember ilyen, de te minél többet vergődsz a szeretetükért, a figyelmükért, ők annál inkább flegmák lesznek veled, mert tudják, hogy mármit tesznek, mondanak, te el fogod nézni nekik.

Nálam is ez van.

1 éve elkoltoztem a páromhoz 200km-rel arrébb a szülő városomtól.

Mivel nem találkozom az ottani barátaimmal, se rokonaimmal napi szinten, eléggé közömbös lett a kapcsolatom velük. Felszínes.

Bár tény hogy a vírus miatt amúgy sem történik senkivel semmi kB 1 éve már, mégsem tudok már velük miről beszélni.

Nekem borzasztóan hiányzik, hogy minden a régi legyen.

Hiányzik a napi kontakt, a beszélgetések..... De ha én nem írok, ők sem nagyon írnak vagy csak ritkán. De igazából már nem is nagyon tudunk miről beszélni.

Én ezt borzasztó nehezen viselem.

200km-re élek tőlük, itt nincs senkim a páromon kívül,, nem ismerek senkit. Rajta kívül nem is tudok senkivel kommunikálni....

Néha azt hiszem becsavarodom.

Remélem idővel minden jobb lesz.

28/N

Nálam, nem túlzok, ha ezt mondom egész életemben ez a helyzet fenn állt.

Rengeteg barátságom ment tönkre emiatt, köztük, egy 10 éves "legjobb barátság" is. De Kérdező, ha nem akarsz változtatni, akkor továbbra is csak szenvedni fogsz! Én úgy tapasztaltam, hogy az ilyen emberek csak megnehezítik az életet - legalábbis az enyémet igen.

A közelmúltban történt velem egy elég fura eset, ezt nem részletezném, a lényeg annyi, hogy az illető, akivel teljesen új kapcsolatban voltunk, egyszer csak gondolt egyet, és nem írt nekem vissza. Kérdeztem, hogy mi a baj, válasza az volt, hogy majd "egy kis idő múlva" elmagyarázza. Ez nem történt meg, nem is kell mondanom. De tudod mit? Most, hogy már nem foglalkozok vele, nem idegeskedek azon, hogy mit ronthattam el, már sokkal jobb, és sokkal nyugodtabbak a gondolataim is! Szóval, sajnálom, hogy ezt kell átélned, de erre csak az az egy megoldás van, ha megszakítod az ilyen emberekkel a kapcsolatot (persze, rokonokkal nem tudod, de őket se keresd, ha ők nem keresnek téged)!

Én nem is értem, amiről beszélsz. A barátnőim már lassan 30 éve a legjobb barátnőim, de mindenhol mindig szerzek új barátokat, ismerősöket, jóakarókat. A férfiak szemében sosem voltam népszerű vagy szép nő, de az emberi kapcsolataim velük is normális: bírnak, értékelnek.

Ismerkedéskor mindenki elég hamar megosztja velem a mélyenszántó gondolatait és engem is meghallgat. Persze tudom, hogy a legtöbbször ebből nem lesz semmi, de volt már több olyan kapcsolatkezdeményem, ami vagy a külsőn vagy egyéb körülményeken bukott el, de emberileg mindig értékeltek. (Mondjuk okosan és sokat válogatok abban is, kivel kezdek beszélgetésbe)

A házasságomban is jó volt a viszony, mindig meghallgattuk, megértettük egymást. Sajnos, több év után megromlott a dolog, ott is a testiégen, szexen múlott. De mindegy is. Alapvetően emberileg szerintem engem mindig is értékeltek, de ez kétkomponensű dolog: én is értékelem a másikat, DE nem megyek le kutyába, ha nem viszonzott vagy kölcsönös a dolog, nem foglalkozom tovább az illetővel. Én egyedül is jól elvagyok, talán ezért van az, hogy előbb utóbb körém gyűlnek értelmes emberek akikkel lehet beszélgetni.

Én senkinek sem irogatok max páromnak munka közben.

A kapcsolataimat személyesen tartom. Utálok irogatni meg várni hogy a másik reagáljon. Lassú és unalmas.

Minden nap összejárunk egy társasággal. Akkor beszélgetünk. Szüleimet meg akik érdekelnek de távol élnek azokat meg felhívom.

Még 10 éve amikor 15 voltam izgalmas is volt a chat meg a társai de már felnőttem van jobb dolgom is mint órákon át a telefonomat nyomkodni.