Gyerekkorodban ki volt a cinkosod?

Nem volt cinkosom, de nem azért, mert nem számíthattam a felnottekre, hanem mert nem volt iylesmire szükségem.

Apám amikor még nem itta szét az agyát, ovis és kisiskolás koromban. Felnőttként visszagondolva sokszor volt felelőtlen de akkor nem fogtam fel csak élveztem, hogy sokkal szabadabban nevelt mint anyám aki vele ellentétben vasszigort tartott.

Nagymamám mindig mindenben benne volt. De nemcsak gyerekkoromban, hanem még felnőttként is. :)

Senki a világon. Apám csak bántani tudott, anyám pedig akkor "szeretett", ha maradéktalanul hoztam az elvárásait (ezt csak felnőtt fejjem láttam át, gyerekként azt hittem, velem van a baj). A saját kis világomba húzódtam vissza, aminek az lett az eredménye, hogy nagyon későn alakultak ki elfogadható szociális készségeim, viszont nagyon élénk lett a fantáziám.

Igazán cinkos nem is kellett, mert nem akartam semmi hülyeséget. Viszont ha problémám volt, azzal sem volt kihez fordulnom.

Bátyám... sajnos csak 6,5 évet tölthettem vele:(

Nem voltam semmi balhéba belevihetö, szoval senki.

Nekem sem volt.