Hogy dolgozzam fel, hogy az anyám is meg a nagyanyám is megszól, mert a férjem is végez házimunkát?

Szerintem sokkal jobb ha a pár mind két tagja csinálja a házimunkát. Több idő marad egymásra is és nem lesz az, hogy időhiány miatt elhidegülnek egymástól. De nem is értem, hogy hogy maradhatott meg ez "a nő dolga az összes házimunka" hozzáállás. Manapság a nő is dolgozik, sőt elvárt, ritka, hogy csak a férfi keresete elég legyen. A régi meg a modern elvárás nem fér meg egymás mellett úgy, hogy az hosszútávon ne vezessen eltávolodáshoz. Plusz egyébként vannak ilyen férfias házimunkák ilyenek, hogy szerelés, favágás, fűnyírás, de ezek ilyen ritka időszakos dolgok, ez alapján nem felosztani arányosan a ház körüli dolgokat, meg pl ha nincs/pici a kert, gázzal történik a fűtés, akkor ezek az időszakos dolgok kiesnek, mindennap meg nem kell szerelni. :P

Amúgy engem is csesztetnek, hogy a párom főz szinte mindig. Én is tudok, csak nem szeretek, ha rajtam múlik egyszerű ételek lesznek, ami felett nem kell állni készítés közben, nem macera, és akkor olyan nagy adagban, hogy több napra elég. A párom meg szakács, imád főzni, minél macerásabb, annál jobban élvezi, neki hobbi is a főzés. Kérdem én, ha én nem szeretek főzni, ő meg imád, ha teheti napi többször is csinálja hobbiból is, akkor mi a bánatnak főzzek én? Mire jó az, ha én főzök szinte minden változatosságot mellőzve, több napra előre? Semmire nem jó. Én nem örülök neki, hogy főzni kell, párom nem örül neki, mert akkor nem tudja csinálni a hobbiját, és még csak változatos se lesz a kaja. De legalább elmondhatom, hogy főztem, de jó... :D