Valakivel volt már hasonló?

Ilyet nem tapasztaltam, nem hallottam.

Inkább a fordítottját, hogy valaki gyerekellenes volt, nem tervezett szülni, aztán ahogy öregedett feltámadt benne az ösztön és lett gyereke.

Lehet, hogy te csak féltékeny vagy a picire, (eddig te voltál a "kicsi") hogy az összes figyelem most rá irányul.

Ezt gondold át!

Egyébként senkinek nem kötelező szülni, különösen annak nem, akiben ez nincs tisztázva és ambivalens érzésekkel küzd.

Nem egy könnyű tanácsot adni erre.

Biztos valami negativ élmény okozta. De ezt nem feltétlenül találod meg.

Én inkább a másik oldalról megközelítést javasolnám.

Idézd fel azt az időt amikor jóban voltál a gyerekekkel, mik történtek akkor? Idézz fel részletesen konkrét eseményeket amikor eljátszottál velük és jó volt, amikor gyönyörködtél bennük, és bármi más kellemes eseményt velük kapcsolatban. Addig amíg jobban nem érzed magad velük kapcsolatban. Aztán igyekezz ilyen élményeket szerezni velük kapcsolatban.

És legyél türelmes magaddal, ne vádold magad, ne bántsd magad. Hanem tedd a figyelmed a pozitív oldalra, a sikerekre.

Gondolj rá hogy, egy pici gyereknek se nem könnyű, születése után jó ideig nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, nem tud beszélni, mindent meg kell tanulnia, sok szeretetre van szüksége, de általában sok szeretetet is képesek adni. Gyűjts kellemes élményeket amennyire tudsz. És a kudarcokat ne vedd a szívedre. A szeretet irántuk az ami a türelmet adja velük szemben. A szeretet benned is él mégha a negatív érzelmek el is fedik időnként.

Én egyenesen rosszul vagyok attól, hogy a kolléganők másról sem tudnak beszélni a munkahelyen, mint a gyerekeikről. Egyszerűen totálisan hidegen hagy. Aranyosak a gyerekek, de ennyi, semmi több, nem tudok tőlük elájulni, mint a legtöbb nő. Az emberek 90%-a lenéz emiatt, de már nem érdekel.

Sosem vágytam gyerekre, egyszerűen nem érzem, hogy jó édesanya tudnék lenni, mert nem tudnám megadni neki azt sem érzelmileg sem anyagilag, amit szerintem egy kisgyermek érdemel.

Az öcsémnek hamarosan megszületik a gyermeke, előre félek, mert már most tudom, hogy körülötte fog forogni minden (ami persze természetes) és majd tőlem is azt várja el a család, hogy elájuljak.

Van ilyen. Lehet azért is, mert ezek után veled szemben is eljárás, hogy gyereket szülj. Talán bombáznak is ilyenekkel, hogy "Neked mikor lesz?", "Majd megtudod, ha neked is lesz..."

Ja és onnantól kezdve minden megváltozik, a családi összejöveteleken minden a kisbaba körül forog. Hát igen, ezek valóban idegesítő dolgok. Én sem bírtam soha ezt a fajta cukiskodást. Aztán nekem is lett gyerekem és örülök, hogy minden körülötte forog. A nagymamák meg mindenki imádja. Lehet nálad is változni fog ez, ha lesz babád.

Itt is van 2 féle anyuka. Van, aki feltesz évi 1 családi fotót közösségi oldalra, valaki meg azzal kompenzál, hogy napi 3 képet tol a netre a gyerekről. Nem tud csak a gyerekéről beszélni. Amit ő nem ért el az életben, azt a gyereke érdemeivel akarja megszerezni magának. Nem tud másról beszélni, csak arról, hogy az ő gyermeke bezzeg így, meg úgy.

Na ez az idegesítő!

A legidegesítőbb, meg az, hogy általános iskolás koromtól (megkérdezted a tanár ki hány gyereket akar majd) tudom, nem akarok gyermeket, mégis jönnek azzal, hogy majd megváltozik. Meg azzal, hogy ki hoz majd nekem 1 pohár vizet. Bezzeg irigykednek mennyi időm van magamra. Meg mennyit alszok.

7-es, nem kell velük foglalkozni!

Egyetlen meggyőző észérvet nem hallottam még senkitől, mindenki ugyanazt hajtogatja, hogy idős korodra majd ki fog rád nézni? Azért szüljek, hogy majd legyen aki ápol? Gondolom, akik ezen okból szültek és feléjük sem néz a gyerek, rendesen pofára estek. És még azokat nevezik önzőnek, akik nem vállalnak gyereket. Ugyan, kivel szemben vagyok önző, egy meg nem született gyerekkel szemben?

Arra senki nem gondol, hogy iszonyatos túlnépesedés van a Földön és nem kéne 3-4 gyereket vállalni. Persze ez nem önzőség, mert az Anyaság határtalan túlvállalás esetén is a legszentebb dolog ...

Nekem is folyton azt hajtogatták, hogy majd úgyis megváltozik a véleményem, meg fogom bánni, hogy nem vállaltam. Hát jócskán elmúltam már 40 és marhára nem bánom. Az összes gyerekes anyuka irigykedve húzza a szája szélét, hogy esténként programokat csinálunk a párommal. Közben folyamatosan panaszkodnak, hogy mennyi baj van a gyerekkel/gyerekekkel, ugyanakkor telepakolják a facebookot a képeikkel, amihez odaírják, hogy életem értelmei, szerelmeim.

Nemrég láttam egy cikket, megkérdeztek anyákat, hogy ha előre tudták volna, hogy mivel jár az anyaság, vállalnák-e újra? Megdöbbentően sokan mondták (persze név nélkül) hogy eszük ágában nem lenne gyereket vállalni.

Ilyen világot élünk, a legtöbb ember álszent és képmutató.

15-16 évesen még akartam gyereket, aranyosak, stb.

Úgy 23? éves korom óta pedig nem, köszi, hagyjuk, és azóta sem.

Nem szeretnék, mert szeretem a saját! életemet élni, akkor kelni, amikor akarok, munka után kirándulni, vagy csak pihenni, esetleg beülni egy-egy koktélra a barátokkal, nem pedig a gyerek igényeihez alkalmazkodni 0-24, meg az ő hülyeségeiért tartani a hátam (pl kamaszkor).