Egy örökség miatt rengeteg a düh bennem rokonságom felé. Hogy tegyem túl magam rajta?
Gondolom nem egyedi sztoriról van szó...
Röviden leírom: egy gyerektelen nagynéninkről van szó, akit jelenleg egy szociális intézményben ápolnak, ahova tavaly került be. Előtte a saját otthonában kapott szakszerű segítséget. Az ellátásába, majd az ápolási díjba is jelentős összeggel beszálltam, amit kicsit kevesebb, mint 10 évig fizettem is neki rendszeresen. Mivel külföldön élek évente csak néhány alkalommal tudom látogatni addig az unokatestvérem, mivel egy megyében élnek sokkal gyakrabban tudta ezt megtenni. Nagyon régen megegyeztünk, hogy a lakását fele-fele arányban fogjuk megörökölni.
Az év elején viszont szólt az unokatestvérem, hogy nem kell már fizetnem, mert ezentúl ezt megoldják máshogy. Kiderült, hogy kiadták a lakást és ebből finanszírozzák az ellátást. Én ezt alapvetően jó ötletnek is tartottam, nem is gyanakodtam, aztán néhány hete kiderült, hogy az egész lakás az unokatestvéremre lett íratva, ráadásul már egy éve annak, hogy ezt elintézték egymás között. Az egészet a hátam mögött intézték, én ezt nem is tőlük tudtam meg!!! Igazából azt se szerették volna, hogy én ezt idő előtt megtudjam. Álltólag nagynéném kérése volt, hogy maradjon titokban, mert hogy szeretetben akar meghalni.
Mikor rákérdeztem unoktestvéremnél, hogy akkor az ápolási díjat vissza fizeti-e nekem, akkor csak a kifogásokat kereste, hogy hát sokba került neki ez a lakás, az illeték is másfél millió forint volt, most ezt nem tudja megtenni, de majd valahogy kárpótol. Bármikor, amikor rákérdeztem, hogy mégis hogyan akkor csak hebeg-habog, meg hogy mégiscsak ő töltött több időt nagynénénkkel ő látta el, ismeri jobban stb...
Nagynéném tényleg nagyon rossz állapotban van, nem mindig gondolkodik tisztán, nem emlékszik dolgokra. Azon agyalok folyamatosan, hogy hozzam-e fel ezt neki, vagy hagyjam abban a tudatban, hogy nem tudok róla... Rettentő nehéz döntés ez, mert ha fel is hozom ezt neki, nem biztos, hogy van értelme.
Alapvetően tudom, hogy semmit nem tehetek, hiszen ha ő így döntott, akkor ezt el kell fogadnom, mégis rohadtul becsapva érzem magam.
Nagyon csalódott vagyok, nem is a pénz és az elvesztett örökség miatt, hanem ahogy ezt megtették!!! Nyilván jól jött volna nekem is ez az örökség, meg számítottam is rá. Tele vagyok düh-vel az unokatestvérem felé, hogy miért kellett ezt így csinálni? Milyen ember az ilyen?
Mikor fogom tudni magam ezen túltenni, hogyan győzzem le magamban ezt a dühöt? Borzasztó rossz így élni.
Akinek hasonló sztorija van az hogy oldotta meg? Tanácsokra, történetekre vagyok kiváncsi. Köszönöm előre is!
válasza:barátot pénztelenségben, házastársat váláskor, párodat szakításkor, testvért örökléskor, gyermekedet öreg korodban ismered meg.
Hátad mögött csinálta, szándékosan. Tudta, hogy neked is járt volna belőle, ő mégis kijátszott.
Hogy bocsáss meg? Sehogy Átvert több millióval, ha kárpótolni szeretne átadná a rád eső részt. Gondolhatod, mennyire lesz belőle bármi is.
válasza: válasza:Őszintén sajnálom. Az én apukámnak is volt egy gyermektelen nagynénije, igaz ott nem volt unokatesó, mert a nagynéninek csak egy tesója volt mamám és neki egy gyereke apukám. Mi is hasonlóképp ápoltuk, foglalkoztunk vele, szinte mintha nekem is még egy mamám lett volna. Elhiszem nehéz lehet megemészteni egy ilyen családi árulást.
Mindenképp mondd el a nagynéninek, hogy tudod mit tett.
Ha nagyon sok pénzről van szó, amit visszakövetelhetnél amit ápolásiba fizettél, akkor érdemes lehet perre menni. Ennek a költsége ilyen 1 millió körüli nagyságrendű lenne, de ha több milliót fizettél, akkor megérheti. Persze a pereskedés előtt megkeresed az ügyvédet és megkérdezed szerinte mennyi esélyed lenne nyerni.
Az ember nyilván segíti a rokonait, legalábbis én így voltam vele. Mondhatom, hogy csak tisztán szeretetből tettem, de cserébe mégse ezt vártam, hogy ilyen módon zárjanak ki.
Le volt papírozva amúgy, hogy halála után hogy kapjuk meg a lakást, aztán rá lett íratva az unokatestvéremre az egész.
Hivatalosan semmit nem tudok tenni, még az ápolásit sem tudom behajtani.
válasza:Itt is érvényesült a mondás, hogy pénzügyekben nem számít a család és a barátság. Tanulópénznek tudhatod be.
Ha van nyoma annak, hogy a nagynénire mennyit költöttél, akkor ezeket a bekövetkező halálakor a hagyatéki tárgyaláson fel lehet mutatni. Ezen felül, ha csak ti ketten vagytok törvényes örökösei (pontosabban elég, hogyha csak te törvényes örökös vagy), akkor a hagyatéki tárgyaláson benyújthatod igényedet a kötelesrészre, ami annak a résznek az 1/3-a, amit neked kellett volna megörökölnöd. Tehát ha ketten lennétek törvényes örökösök, akkor az örökséged a ház 1/2 része, így a ház 1/6 részére vagy jogosult. Nyilván ha vannak más örökösök is, akkor máshogy oszlik el, de a semminél több. Ez persze csak abban az esetben igaz, hogyha az elajándékozástól számított 10 éven belül a nagynéni meghal, ha utána 10 évre következik be, akkor már a kötelesrész sem jár. A kötelesrész megváltása történhet pénzben és a kötelesrésznek megfelelő tulajdoni hányadról való lemondással is, előbbi esetben a kötelesrész számításakor az ajándékozáskori értéket kell alapul venni. Ennek az értéknek szerepelnie kell az ajándékozási szerződésben, amelynek egy példányát az ellenjegyző ügyvéd köteles megtartani, így nyomon követhető, hogy milyen értékben vette át az ajándékot.
Nyilván ezeket külföldről intézni nem lesz egyszerű, úgyhogy mérlegelned kell, hogy megéri-e egy ügyvédet ezzel megbízni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!