Szerintetek mi az egészséges kapcsolattartás a szülőkkel, testvérrel és azok gyerekeivel?már külön élek a párommal, próbáljuk a közös életünket alakítani,vannak nehézségek erre pedig a családtagok sértve érzik magukat ha háttérbe szorulnak

Kinek mennyire van igénye. Kapcsolattartás a telefon, skype és egyebek is.

Személyes találkozást a távolság is behatárol. Nyilván 300 km-re ritkábban jut el valaki, mint a szomszéd utcába.

Nekem 1000 km-re él a testvérem, de hetente 2x biztos, hogy beszélünk skype-on órákat, mert erre van igényünk. Sokkal szorosabb a kapcsolatunk, mint sokaknak, akik egy házban laknak.

Arra azért figyelj, hogy mindkét oldal felé meglegyen az egészséges egyensúly, mert sokan úgy képzelik, hogy a kapcsolattartásba csak a pár egyik tagjának családtagjai számítanak. Többek között ez a hosszú, boldog párkapcsolat titka.

Szerintem ez igény és kapcsolat kérdése. Nekem rossz, mérgező szüleim voltak, nem igazán kerestük egymás társaságát felnőttként már azelőtt sem, hogy végleg megszakadt volna a kapcsolat.

A férjemnek jó szülei vannak, az anyukáját nagyon szereti, vele naponta-kétnaponta telefonálunk. Nagyon jóban vagyok vele én is, nem tartom problémának, hogy ennyire rendszeresen beszélünk, szerintem valahol inkább ez a normális, mint ami nálunk volt. Az apukájával mondjuk nem olyan szoros a kapcsolata, ők sosem álltak közel egymáshoz (nagyrészt messze dolgozott az apja, napi kapcsolat sem volt), vele ritkábban beszél. Heti egyszer találkozunk a távolság miatt.

Szóval, szerintem teljesen oké, ha valaki naponta, kétnaponta beszél 5-10 percet a szüleivel, én azt látom, hogy ahol szeretik egymást a szülők és gyerekek, ott megvan ez a napi kapcsolat.

A testvérrel nen tudom, vele kb. heti egyszer telefonál a férjem, 3-4 hetente találkozunk.

Anyámékhoz havonta egyszer benézünk, de nem beszélünk ezen kívül telefonon.

Testvéremmel többnyire messengeren kommunikálunk, legalább heti egyszer, még ha csak egy vicces képet is küldök neki, azon kívül viszont 1-2 havonta találkozunk.

Nagyanyám két naponta hívna, de sose veszem fel, csak heti 2x max, akkor sem figyelek oda, mert csak zagyvál.

Férjemnek majdnem minden héten hívnia kell az anyját-apját KÜLÖN KÜLÖN, különben megsértődnek. Velük viszont félévente egyszer találkozunk, messze laknak.

Más családtagjaival nem igen tartja a kapcsolatot, max félévente egyszer van egy órás találkozó. Pl húsvétkor, karácsonykor a testvéreket meglátogatja, hol velem, hol nélkülem.

Ez marha egyéni.

Nalunk pl párom anyját akkor ismertem meg, mikor 2 éve együtt voltunk már. Tesóit ugyszint. Akkor fél évig beszéltünk, de hamargyorsan meg is utáltatták magukat. 3 éve újra nem beszélünk.

Én részemről anyámmal kb hetente beszélek, kb havonta találkozunk. Pedig csak 10km.

Tesóimmal is kb ugyan ez a felállás. Nekem nem hiányzik több, egyik részről sem.