Ki érezte úgy hogy a házastársa családja folyamatosan mérgezi őt?
Sajnos nagyon fura helyzetbe kerültem a férjem családjával. Az én családom nagyon elfogadó és soha semmit nem vártak el tőlem. Mindig megértőek voltak, hagyták hogy úgy éljem az életem ahogy nekem jó. Nem volt elvárás a családi program, a segítség semmi. A férjem családja nem ilyen. Úgy érzem hogy egy családi játszmába kerültem amin a meddőségem főleg nem segít.
Elvárásnak érzek sok mindent, ahogy a gyermekvállalást is. Félreértés ne essék mi is nagyon szeretnénk babát, de nem mindenáron. Pl lombikozni nem szeretnék. De elvárásnak érzem a családi találkákat, illetve sok mindent. Sokszor érzem hogy érzelmi zsarolást is alkalmaznak. Akik ilyen helyzetbe kerültek, egy számukra ismeretlen terepbe kerültek hogy jöttetek ki ebből mert én úgy érzem hogy nem tudom kezelni....Kiegyensúlyozott nő voltam, de amióta belekerültem ebbe a családba azóta nagyon megváltoztam.....már nem is ismerek magamra. Lassan ott tartok hogy alkohol nélkül nem tudom elviselni a családi találkákat, holott máskor ha pl barátokkal találkozok nem szoktam inni. Mit tudok tenni? Amúgy sokszor kedveskedők, talán nem is értik hogy ártanak. Az az igazság, hogy azt látom, hogy családon belül is megy a harc köztük és ezért úgy érzem hogy most én is belekerültem ebbe a játszmába. Meséljetek kérlek akik hasonlóan más típusú családba kerültetek, hogy tanultátok meg kezelni őket?
válasza:Figyelj, nem ismerünk titeket, ez az igazság.
Azt írod:
"Nem volt elvárás a családi program, a segítség semmi"
Most ezek alapján kb. azt is gondolhatnánk külső szemmel, hogy a te családod csak úgy elvan, annyira nem vagytok fontosak egymás számára, a férjed családjában meg szorosabb a kapcsolatot, ott jobban igénye van egymásra a szülőknek-gyerekeknek, fontosabbnak tartják a családi összetartást és segítséget, amit nálatok ilyen lesz*rom módon kezelnek.
Persze lehet, hogy túlzásba viszik, de az is lehet, hogy te érzed annak, mert a saját családod nem túl összetartó.
Szóval érted, nem tudjuk a részleteket, nem ismerünk titeket, max. annyit látunk, amit ide leírása, azalapján meg nehéz értelmes tanácsot adni.
válasza:Sajnos úgy látom, hogy ki kell lépned ebből. Ha a férjed nem áll melletted, teljesen egyedül maradsz, és semmit sem ér a házasságotok, sőt csak árt neked.
Még azt is megkockáztatnám, hogy a szervezeted "meddőséggel" reagál a helyzetedre, a félelmeidre és a védekedő ellenállásodra. Lehet, hogy mástól könnyen lehetne gyereked.
válasza:Mi a fene. Én ugyan nem vagyok nő(22F), de én már biztos, hogy a történet elején megmondtam volna nekik, hogy ez az én életem nem az övék. Mi az hogy elvárásokat támasztanak neked a gyermekvállalással kapcsolatban?? Ha akarsz gyereket majd szülsz, ha nem akkor nem. Fel tud forrni az agyam, amikor anyósék belep*ofáznak mindenbe és meg akarják mondani a tutit.
Mesélj róla a férjednek és ha Ő megért és elfogad úgy ahogy vagy akkor OK, le kell a többieket tojni. Ne hagyd, hogy a mentális egészséged rovására menjen!
válasza:"ha nem úgy lesz ahogy ő akarja akkor nem jön el...így behódoltunk neki"
Itt kezdődtek a problémák.
válasza:
válasza:Nekünk van egy gyerekünkm én minimálisan tartottam a kapcsolatot eddig is velük. Ők sem kerestek, én sem őket. Miután megszületett a gyerekünk hálistennek semmi nem változott.
Igazából a párommal vannak még mindig viták. De ilyen kisebb nagyobban. Majdnem minden nap valami szúrkapiszka. Megmondtam neki hogy ha nem változik fogom magam és lelépek, el ne képzelje hogy csak ő létezik. Persze mindta hogy neeeem sohaa, velem maradsz, stb. De megmondtam hogy nem érdekel a hülyítés. Vagy normálisan élünk vagy sehogy. Ugyhogy problémamentesen iktatom ki az egész családot ha úgy van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!