Mi volt eddig a legnagyobb pofátlanság/bunkóság, amit rokon(ok)tól kaptatok?

Anyám halála után a nagynéném, akivel addig nagyon jó kapcsolatom volt, azt mondta a húgomnak, hogy ne hagyja, hogy kisemmizzem az örökségből. A szép az egészben, hogy akkor a húgoméknál laktam, szóval minden holmit az ő lakásába vittem, egyéb örökség pedig csak az a lakás volt, amiből pont a nagynéném és a férje forgattak ki mindkettőnket.

Persze ezek után nem bíztam benne többet igyekeztem minél ritkábban találkozni vele. Évek alatt lecsillapodtam, de a bizalom sose tért vissza a kapcsolatunkba.

Nevelőapukám van, ő nevel 1 éves korom óta, a vér szerinti elvált anyutól, amikor kiderült, hogy teherbe esett velem. Apu rokonai Svédországban élnek, kb 20 évente 1x jönnek, nem nagyon szereti őket senki, velem egyetlen egyszer találkoztak. Akkor apu nagynénje megjegyezte, nagyon hangosan, hogy Apu olyan gyereket nevel, aki másnak nem kellett, nem is érti, hogy Apu hogy vehetett el egy olyan nőt, akinek már volt gyereke.

Anyukám ezen borzasztóan megbántódott, én akkor még kamasz voltam, nem mertem visszaszólni. Apu megkérte őket, hogy fáradjanak át vele a másik szobába, elbeszélgetett velük. Felvették a kabátjukat, elmentek, és azóta nem láttuk őket egy családi eseményen sem...

...Ennek pedig már 20 éve! :D

6-os! 2-es vagyok.

Megszakítottuk a kapcsolatot a szipirtyóval, de attól még lopja a virágokat, gyertyákat, mécseseket (mindent) mama sírjáról. 🤷🏼‍♀️

Nem is számolom...

Ja, de: a legnagyobb, amikor azt mondták, hogy a barátommal csak dgni járunk össze (elég nagy távkapcsolattal indult), semmi más okból, és könnyű életű vagyok :D

Oké, azóta már rég együtt élünk, de persze, máig csak szexelünk.