Melyik rokonodtól kaptad a legbántóbb beszólást?

Nevelőapámtól.

Konkrétan az egész gyerekkoromat végig szidta. Nem leszek jó semmire, életképtelen vagyok, miért születtem meg.... sorolhatnám estig

Nem mondanám ezeket annyira durvának, sőt. De elég kemény fából faragtak amúgy is, leperegnek rólam a beszólások, de 2 dolog megmaradt: nővérem beszólt, amikor mamánk temetésére készültünk, hogy kva rövid a szoknyám. (Végül mást vettem fel) Ami legyen ok, bár a megfogalmazás meg hangsúly nem volt túl visszafogott. Viszont unokatesónk megjelent egy annál rövidebb ruhában, konkrétan ha lehajolt, látni lehetett mindent. Neki semmit nem szólt be. De ez kb mindennel így van minden téren hármónk közt.

A másik nagynéném, hogy ha nem akarok gyereket, akkor mi értelme az életemnek. Nem vettem magamra, ő még ilyen szellemiségben élt.

Apám, bánja, amiért lánynak születtem.

A családom életképtelen senki vagyok, aki szexen kívül nem képes másból megélni... :D

Most már csak nevetek ezeken, annyira szánalmas, de akkor nagyon rosszul érintettek.

Anyám férje jegyezte meg, hogy sírba tettem a nagymamamat. Azóta is a fülemben cseng, de az talán még rosszabb, hogy sem anyám, sem a nagynéném nem ellenkezett.

Illetve nem nagy dolog,de az unokahugom rendszeresen mondta rám, hogy gebe. 175 cm magas és 55 kg voltam fiatal koromban,pedig sokat ettem. Az unokahugom alacsony és duci, de nyilván az ő érzéseire figyelni kellett, nehogy megbantsuk szegényt.

Anyám. Rendszeresen elmondta, hogy csak azért bocsátotta meg, hogy lány lettem, mert kék szemem van, mint az apjának.

Nem tartjuk a kapcsolatot..