Értelmi fogyatékos rokon gondozása?

Bár a dolog még közel sem aktuális, de a minap elgondolkodtam rajta. Nálam néhány évvel idősebb unokatestvéreim (ikrek) értelmi fogyatékosak, gyakorlatilag képtelenek önálló életre, a nagynéném van velük éjjel nappal. Valamikor el fog érkezni az az idő, amikor ő már nem lesz, így másnak kell a gondjukat viselni. Mivel rokonaim, így nem lenne szívem cserbenhagyni őket, de nem tudom, hogy a majdani párom ezt hogyan tolerálná, mert mégis csak 2 "örök gyerekről" kellene gondoskodni. Van jogom elvárni ezt egy másik embertől? Férfiak, egyáltalán ti hogyan reagálnátok egy ilyen helyzetben? Mint írtam ez még bőven nem aktuális, lehet hogy teljesen feleslegesen gondolkozom ilyeneken, de azért érdekelne a ti véleményetek is. Azért azt ne felejtsétek el, hogy itt nem egy idős ember halál előtti ápolásáról van szó, ami csúnyán fogalmazva egy "átmeneti" állapot, hanem két fogyatékos ember hosszú távú gondozásáról.