A rokonaim állandóan nyomoznak utánam, sokszor megkeserítették már a dolgaimat, kamaszkoromtól bántanak, nem a közvetlen, hanem a tágabb rokonságról van szó, mit tegyek velük szemben?

Arról van szó, hogy nekik szúrja a szemüket, hogy bizonyos dolgokban sikeresebben működö mint ők, vagyis a gyerekeik, az unokatestvéreim.

Én egy szelíd, érzékeny ember vagyok, nem szokásom bántani másokat.

Ők már szakközépiskolás koromban, amikor az osztályból elsőként középfokúzni mentem 15 évesen, ismerősükkel figyeltették a vizsgalapokat, ez csak később derült ki.

Nem jött be nekik, sikerült a vizsga.

Később a felvételin szintén lenyomoztattak, hogy hány pontom lett, majd sajnálkozva hívtak fel, hogy hallottuk nem sikerült...pofára estek, mert nem tudtak arról, hogy időközben a nyelvvizsgáimmal együtt ponthatáron belül voltam.

Az igazi őrület ettől indult, első félév szokásos buktatóvizsgáján szintén, s ez nem sikerült elsőre, akkor persze jöttek a szánakozások, hogy hát igen, ők tudták hogy nem vagyok erre alkalmas.

Pofátlanul még azt is elmondták, hogy "annyira aggódtak értem, hogy kénytelen voltak felhívni az illetékeseket, hogy tudják, hogy mi lett a vizsgával".

Az egyetemet végülis 4,2 átlaggal végeztem, majd kaptam egy külföldi lehetőséget, egy idegennyelvű PhD. programmal egybekötve, erre a válaszuk, elkezdték terjeszteni, hogy hazudok, és nem is végeztem el az egyetemet, és külföldön takarítok!!!

Ha nem velem történik, el sem hiszem, hogy valaki rokonával (aki a gyerekei korosztályában van) ilyen tud lenni!!!

Kétségbevonják, vizsgáztatnak, nem is ismerik a szakmát, de azért kérdezgetnek, nyilván visszavágok, megvédem magam, de miközben mindenhol elismernek, zek a mocsskok valahányan azon drukkolnak, hogy egyszer csak kiderül, hogy mégsem vagyok alkalmas a szakmámra.

Az ő gyerekeik közül egy sem vitte ennyire, az egyik egy érettségivel belekapott mindenbe, semmi nem jött be nekik, senkivel nem jön ki, és 30 évesen a szülei nyakán élősködik, hitelből vett lakást, amit a szülei fizetnek neki, de nem lakik benne, hanem a gyerekkori szobájában otthon, a lakás annyira el van hanyagolva, hogy már hivatalos felszólítást is kaptak, hogy tegyenek rendet a környékén.

A másikak közül az egyik alkoholista lett, még egy szakképzést sem tudott elvégezni, a 3.-ik rendetlen életvitelt folytat, nem dolgozik a szakmájában.

És akkor, állandóan engem kérnek számon, hogy "na, még mindig PhD, vagy legalább van már valami állásod?" - nem értik, hogy a kutatás maga az állás, hogy tényleg megszenvedtem érte, nem adták ingyen, és tudnék nekik is segíteni, ha normálisan állnának hozzám.

De nekik csak ez az állandó megfigyelés, úgymond "hátamögöttiskedés" a fontos, bármit mondok, kétkedve fogadják, persze sosem mernek nyíltan konfrontálódni.

Miért bántanak engem? Tudom, irigység, de akkor is. Én nem bántottam őket. Mit tegyek? Kérlek segítsen, aki tud, előre is nagyon köszönöm hogy olvastátok.