Lehetek-e én az unokaöcsém gyámja?

Egy kicsit bonyorultak a családi viszonyok, de megpróbálom érthetően leírni.

Van egy nővérem, akiről évek óta semmit nem hallottam. Miután befejezte a középiskolát, megházasodott, szült egy gyereket, aztán otthagyta a családját, és azóta alig tudunk róla valamit, ha megpróbáljuk felvenni vele a kapcsolatot, mindig elküld a jó édes anyánkhoz. A kisfia annak idején az exférjnél maradt. Az exférj azóta újra megházasodott, az új felesége meg úgy utálja az unokaöcsémet, mint a sz*rt. Semmit nem ad meg neki, és itt most nem drága cuccokra gondolok, hanem pl. nincs a szobájában fűtés, mert elromlott, de nem csináltatják meg, mert neki minek. Nem ebédelhet a családjával, csak ha beviszi magának a kaját a szobájába, mert a nő azt mondja, hogy nem szereti nézni a fejét evés közben. Így is olyan alultáplált, hogy kb. 14 évesnek néz ki, pedig már 16. Normális ruhája is alig van. Tiszta depressziós nyomorult kölyök, már vagdossa magát, a hülye mostohaanyja meg még bíztatja is, hogy ölje csak meg magát, úgysem fog hiányozni senkinek. Az apja meg nem védi meg. Szerencsére az egyik tanára észrevette, hogy mi van, és szólt a gyámügynél, úgyhogy most lehet, hogy ki fogják emelni a családból.

Én másik városban élek, de nemrég találtam jó munkát, és a feleségem is benne lenne, hogy az unokaöcsém hozzánk kerüljön, kicsit szűkösen lennénk a lakásban, de elférnénk. Hogy lehetne ezt megoldani? Az apja azt mondta, hogy a gyámügyesek először az anyját fogják megkeresni, de szerintem ő úgysem vállalja. Mi viszont szívesen segítenénk neki (a szüleim is ajánlkoztak, de ők már idősek, szóval nem tudom, jó ötlet lenne-e). Csak úgy kéne megoldani, hogy a féltestvéreivel találkozhasson (2 van), mert azokkal szeretik egymást.

30/F