Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » A családból senkivel sem...

A családból senkivel sem vagyok jóba! Az normális, ha így vélekedek?

Figyelt kérdés

Beszélünk ugyan egymással, elviseljük egymást, de mindenféle más kommunikáció eszmecsere, szóba sem jöhet, mert vagy nem vagyunk kíváncsiak a másik nézőpontjára, vagy veszekedés lesz belőle.


Szóval a családom többi tagja nagyon összetart. Megvédik egymást, szoros kötelék van köztük, én pedig kilógok. Nem éreztem magam sosem különcnek, de most látom idősebb fejjel,hogy csak ülök és nézek ki a fejemből családi összejöveteleknél.


A legtöbben kibeszélnek engem, megaláznak, pletykálnak rólam. Még akivel jóban vagyok, az is...

Nem értem ezt a magatartást, miközben én nem susmorogtam a hátuk mögött sosem. A testvérem jobban megbízik az unokatesómban, mint bennem. Ezt sajnálom,mert benne bíztam leginkább.


Kilógok. Azért is, mert aszüleim elváltak, új családjuk lett, engem pedig lepasszoltak a nagyinak. Én vagyok az, aki már nem kell. Maximalista vagyok, van szuper karrierem, van párom, de úgy érzem ő sem tart ki mellettem, nem állna ki értem ha úgy adódna, és hogy nem vagyunk "egy csapat".


Elárulva érzem magam és hogy nem tartozok sehova. 1-2 ember van az életembe, akikre számíthatok, de bennük is csak 70%-ban vagyok biztos és egyik sem családtag.


Sokszor eljátszok a gondolattal, hogy elköltözök messzire tőlük, hogy ne bántsanak, hogy ne alázzanak meg tovább pont azok az emberek, akiktől mást várna az ember.


Súlyos önértékelési problémáim voltak pont ezek miatt. Ezeken már túl vagyok nagyjából, de ha ez a közeg vesz körbe, akkor újra összeroppanok.

Eljátszok a gondolattal, hogy elmegyek,elköltözök és a telefont sem veszem fel nekik. És ha ott sem lesz másképp, akkor onnan is elmegyek. És így tovább...


Ennek van alapja? Nem vitatom,hogy ez teljes mértékben menekülés, de egy kapcsolathoz 2 ember kell, én hiába akarom, ha más nem akarja. :) Utálok pitizni, könyörögni valaki szeretetéért, figyelméért, ha az nem magától értetődő,akkor nem kell...


23/L


2016. jún. 5. 21:01
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
65%
Ha így érzed, akkor tiplizz le és kezdj új életet.
2016. jún. 5. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
79%

Nem kell a rokonaiddal lenned, hanem akarsz ;)


Rossz rokonságot fogtál ki, nem a te hibád!! <3

2016. jún. 5. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 Eszter76 ***** válasza:
100%

Szerintem nem vagy túl az önértékelési problémákon. :-(

A testvéredet is "lepasszolták a nagyinak"? Neked rossz volt ott?

A pároddal beszélgettél a családoddal kapcsolatos rossz érzéseidről?

Miért gondolod, hogy nem tartana ki melletted? Valós ez a félelmed vagy a régi sérelmeiden alapszik?

Ez csak pár kérdés, ami hirtelen eszembe jutott és amin érdemes lenne elgondolkodnod.

Az, hogy a nagy családi összejövetelen "kilógsz", az nem biztos, hogy baj - az már annál inkább, hogy amit írsz, abból olyan, mintha nem tartoznál sehova - ami viszont már baj.

2016. jún. 5. 22:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
Normális, hiszen a családi és az őszinte baráti szeretet, illetve minden akár kapcsolati őszinte szeretet feltétlen, mentes kibeszélésektől, összetartás jellemzi. Nem a Te hibád, más vagy, kilógsz a sorból születésedtől fogva. Van ilyen. Én lelépnék, de a páromat is lecserélném, ha nem áll mellettem, hiszen egy jó, őszinte kapcsolatban a bizalom és a kitartás egymás mellett az alap. Hallgass Szabó Péter ingyenes önfejlesztő videókat, és tedd, amit a szíved diktál.
2016. jún. 5. 22:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim válasza:
Szia sajnos én hasonló helyzetben vagyok. Szinte senkivel nem beszélek a családból, már lassan 4 éve. Nem tudunk úgy beszélgetni, mint egy igazi család, csak kb fél évente beszélünk akkor is felszinesen max 1-2 órát. Eddig próbáltam nekik megfelelni, de ők (2 tesóm és anyum) mindig hátba támadtak. A párom se igazán érti ezt, mert neki rendes családja van. Mindig azt mondja, hogy lépjek túl ezen, és ne foglalkozzak velük. De csak a családom szeretem őket, nem birtam tovább úgy gondoltam jobb nekem egyedűl. Sajnos pár hónapja kiderült, hogy beteg vagyok, és jól esne ha támogatna a családom, mert egyedűl nehéz megbirkózni ezzel. Próbáld meg a költözést, hátha helyre jössz lelkileg!! Egy ideig biztos nagyon nehéz ezt feldolgozni, én hónapokig sirtam esténként. Idővel minden jobbra fordul!! 28/N
2016. jún. 5. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
5%

23 évesen keres barátokat, párt, alapits családot

nem függhetsz örökre tölük

2016. jún. 5. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
69%
A családod szinte ugyanúgy viselkedik veled, ahogy az enyém velem. En elmentem,elkoltoztem es a telefonomra szuroprogramot telepitettem - se hivas, se sms. Reszemrol nem menekules, hanem megoldas volt a problemara. Azota sokkal boldogabb es kiegyensulyozottabb vagyok. A rosszhoz nem szabad ragaszkodni!
2016. jún. 5. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat és a bíztatást!



3as válaszoló!

A tesóm anyával ment. Nem volt rossz nekem, de hatalmasak a generációs különbségek. Én pozitívan szeretnék gondolkodni, de a nagyi olyan, mint amilyen a régiek v9ltak, állandóan panaszkodik, kesereg, mindig ő a "minta", hgy ő miylen volt fiatalon és ezt a mércét soha senki nem fogja meglépni, mert az Ő...! Szóval a lelki oldala volt rossz, meg maga a tudat, hogy a szüleim megcsináltak, éltek velem 12 évet és passz. Anyagilag támogattak, de sosem voltak mellettem...


Igen, a párommal is sokat beszéltem erről. Az ő családja tökéletes, soha nem tapasztalt hasonlót, így nem is tudhatja valójában ez miylen lehet. Általában végighallgat, de nem mond rá semmit. Pont ezért inkább hanyagolom a témát, és magamba folytom.


Nem tudom, hogy félelem-e, hogy nem tartani ki mellettem, de volt 1-2 olyan eset, amiből erre lehet következtetni, de nem tudom hogy szabad-e. Pl. kirándulni voltunk és beleestem egy hatalmas pocsolyába. Nem segített fel, én nevettem magamon, de ő meg csak nézett, hogy "hú de idióta vagy..."!


Valóban azt érzem, hogy nem tartozok sehova...ami valóban baj.



Hiába próbáltam velük másképpen kommunikálni, másképp közeledni, másképp viselkedni, nem megy.


Köszönöm még egyszer!

2016. jún. 9. 16:44
 9/11 anonim ***** válasza:
Szerintem nincs akkora gond, mint hiszed. Nem értetek egyet. Na és? A legtöbb családban ez van. A kérdés, hogy el bírjátok-e viselni, hogy nem ért veled egyet a másik. Én arra tippelnék, ezzel vannak gondjaid. Pedig az a helyzet, hogy nem kell hogy egyetértsetek. A másik dolog, hogy bár furán hangzik, de jellemző: bármi amiről úgy gondolod, hogy a világ visszatartja tőled, azt valójában te tartod vissza a világtól. Nem kapsz elég szeretet? megértést? Akkor próbáld ki amit mondok és meg fogsz lepődni: Adj te magad azt. Adj szeretetet, megértést, és ha kicsit tudsz változni, az egész világ változni fog. Megéri kipróbálni, mert mindig hiányérzeted lesz, ha lezárod a kapcsolatot a családdal.A szíved mélyén mindig bántani fog.
2016. jún. 9. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
Ez a tiplizz le, meg kezdj új életet duma baromi szánalmas! És mi van a családiért folytatott harcért? A legkönnyebb menekülni.
2016. jún. 22. 01:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!