Van itt olyan aki így érez a családjával kapcsolatban?

Anyám és apàm iránt érzek némi szeretetet, de leginkább fájdalma (azt most ne részletezzük miért).

Anyai nagymamám és nagypapám iránt is valami hasonlót érzek de mindig eszembe jutnak a fájdalmak.

Dédimamám egyedül az aki kimutatja az érzéseit irántam, hozzá én is így viszonyulok.

Mindenkihez úgy tudok viszonyulni ahogy ő viszonyul hozzám. És mivel se a szüleim sem pedig a nagyszüleim nem olyan szeretet kimutatós, ölelgetős, beszèlgetős, érdeklődős fajták ezért én is nagyjából bele törődtem ebbe hiába fáj, és már én is "leszarom" őket. Normális ez? Nem érzem hogy a dédimamámon kívül szeretne bàrmelyik is... van még valaki hasonlóan hogy ilyen érzelemtelen családja van?