A szülőknek miért ilyen nehéz az "elszakadás"?

Írhatsz.

De szerintem kozrejatszik az, hogy nem lesz kibe belekötniük

Nálam is ezt csinálják, 25 éves vagyok, sosem érdekeltem őket igazán, de beleszólni mindig is szerettek a dolgaimba. 2 éve költöztem el, de azóta is mindig számon vagyok kérve, hogy miért megyek el tőlük mondjuk vasárnap este, vissza a lakásomba, mikor náluk töltöttem a hétvégét. De a párom szülei is ugyanilyenek. Mikor ottvagyunk, az apa csomószor tv-t néz, ránk sem bagózik, az anyjáékat is csak épp hogy érdekeljük, de leginkább csak az ő panaszkodásaikról szólnak a "beszélgetések". Aztán mikor 2-3 óra hallgatás meg tűrés után mennénk haza, akkor magyaráznak, hogy legközelebb mehetnénk több időre is, mert milyen emberek vagyunk, hogy csak kevés időt töltünk a családnál.

De emlékszem arra is, mikor az apósjelölt megtudta, hogy a fia kijelentkezett az ő házukból hivatalosan (akkor már évek óta nem élt ott), úgy elvörödösött, hogy azt hittem, rosszul lesz.

Szerintem az oka az, hogy egyrészt unatkoznak, üres az életük a gyerekek nélkül. Gondolj bele, 20-25 évig napi több órád elmegy egy emberre, gondját viseled, intézed a dolgait, szinte uralkodsz felette (legalábbis a mi szüleink ezt tették), aztán egyszer csak fogja magát, kitalálja, hogy ő mostantól felnőtt ember és nem kér belőled többet. Látom is a szüleinken, hogy szinte örülnek, ha segíthetnek vagy inkább fontoskodhatnak, különben lehet hasznotalannak éreznék magukat.

A másik meg, hogy nehezen adják ki a kezük közül azt a gyeplőt, amit 20-25 évig ők irányítottak. Ezzel más is így van, alapvető emberi tulajdonság, a hatalmat nagyon könnyű megszokni, bármilyen és bármekkora is legyen.

Vannak önző szülők. Ezt nem is írom le, mert az előttem levők már elmesélték.

De vannak, akik azért viselik nehezen az elszakadást, mert ezt már régen megtehette volna a gyermekük. De tudod, magasak a lakására, nem könnyű költözni, ezért akár 30-35 éves korukig a szüleikkel laknak, akik annyira megszokták, hogy nehéz nekik a gyerekük nélkül élni.

A barátnőm jóban van az anyjával. Tavaly tudott csak saját lakásba költözni (33 évesen). Az anyja elég nehezen viselte, de nem szólt bele a lánya életébe. A barátnőm minden hétvégén kimegy hozzá, segít neki, jókat beszélgetnek :)