Ha egyedülállóként örökbefogadnátok egy 1-2 éves gyereket, hány éves korában és hogy mondanátok el neki hogy nem vérszerinti gyereketek?

Amikor elkezdi kérdezni, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor elmondanám, hogy "van, aki az anyukája hasában, meg van, aki egy másik néni hasában lett és azután került az anyukájához, hogy megszületett". Figyelnék rá, hogy a kettőt teljesen egyenértékűként, természetesként mutassam be. Úgyis megkérdezi, ő melyik, és akkor elmondanám.

Lehet, hogy lennének olyan kérdései, hogy és mi lett a nénivel, de addigra kitalálnék valamit...

Lényeg az, hogy semmiképpen nem titkolnám, mert úgyis kiderül, de nem is mondogatnám neki egyéves korától kezdve kérdés nélkül. (nem tudom, mit takar előző válaszolóknál, hogy mondaná neki folyamatosan...)

Én is azt támogatom, hogy minél előbb, mert ha véletlen derül ki, vagy későn tudja meg, szinte sosem sül el jól.

Ismerek örökbefogadottat (közvetve családtag), kezdetektől tudja (igaz, párszor mondta, hogy bántja a dolog, hogy a szülőanyja csak úgy ott hagyta a kórházban.)

Lányom unokatestvérét (apja felől) is örökbe fogadták másfél évesen. Elmondták neki, de hogy konkrétan hogyan, meg mit, az is érdekes lehetett, mert a kissrác azt mesélte már a lányomnak, őt nem anya szülte, ő az űrből jött...

szerintem nagy törést okoz, ha nem látszik hogy nem a tied vagy nem átlátszó a dolog tuti ne mond el neki....

legalább 15 éves koráig,

24L