Fiatal felnőttek: nektek is egyre kevesebb témátok van a szüleitekkel, rokonokkal?
A párommal tanult, jó anyagi helyzetben lévő fiatalok vagyunk, teljesen független élettel. Mivel szegény családokból jöttünk, úgy veszem észre, mi minél feljebb törünk, annál kevesebb közös témánk lesz a családdal. Semmi nem érdekli őket, amit mi megélünk, sem az új lakásunk, sem az új autónk, sem a munkánk (bár nem is értenék), sem az utazásaink. Ők csak azért ülnek le velünk, hogy mégis "pofavizitet" tartsunk, másrészt meg hogy panaszkodjanak nekünk pár órát, de amúgy a mi életünk nem érdekli őket.
Nagyon fáj és megalázó, mikor pl a nyáron körbejártuk az egyik déli ország kb felét, rengeteg történetünk, élményünk lenne, de a családdal semmit nem lehet beszélni, mert 2 perc után azt látom, hogy másmerre nézegetnek és nem is rám figyelnek. Mivel tanulatlan a rokonok nagy része, és szegények is, szinte nincs is így közös témánk, mert engem a falusi öregasszonyok pletykái nem érdekelnek, nem is azon a környéken lakunk, őket meg a mi életünk nem érdekli. Szomorú vagyok ez miatt, mert a napokban pont volt egy kellemetlen családi ebéd, ahol szintén ezt a távolságot tapasztaltam.
A kérdésem az lenne, hogy ez egy természetes generációs különbség, vagy inkább az a gond, hogy túl nagy az anyagi különbség? Más is megéli ezt?
Elég nehéz nem foglalkozni ezzel, miközben ennyire -elvileg - közel álló emberekről van szó.
Barátokat sajnos nem igazán találtunk olyanokat, akikkel minden stimmelne. Vagy szegényebb nálunk az illető, vagy tanulatlanabb, a kettő ritkán passzol, ha mégis, akkor meg tuti kiállhatatlan, törtető, mindenkin átgázoló az illető (ilyen is volt, jó barátja lehetett volna a páromnak, hasonló szakmájuk volt, tanult emberek, jól megy mindkettőjüknek, hasonló érdeklődési kör, de a srácról a 3. találkozás után lerítt, hogy csak üzleti érdekből ismerkedik, és egyébként is kiállhatatlan, kötekedő természete van :D). Lássuk be, azért a nagy magyar átlag 25-35 közötti korosztályban kevés az olyan ember, aki jól is áll anyagilag, meg nem is egy tanulatlan kőbunkó, aki 30 évesen a mamahotelből osztja az észt, meg meséli a múlt heti berúgós történeteit, mintha 18 lenne.
válasza:7-es vagyok.
Ahogy előbb is írtam, a szellemi eltávolodást a szülőktől, a régi közegtől abszolút megértem..de az anyagiak miattit kevésbé. Két gazdag ember is irigykedhet egymásra, ha az egyiknek picivel több van.
Kérdező, ezt kérlek ne vedd sértésnek, de igencsak pénzorientáltnak tűnsz..A mi barátaink között van szegény, gazdag, átlagos anyagi helyzetű is. Nem pénztárca alapján barátkozunk..viszont szellemileg hasonló szinten vagyunk. Attól, mert valaki nem gazdag, még lehet széles látókörű és nyitott, tapasztalt ember. Egy ilyen embernek pedig nyugodtan el lehet mesélni a nyaralást is, nem lesz kellemetlen, mivel ő sem úgy fogja felfogni és nem fog irigykedni, hanem szívesen meghallgatja..aztán pedig majd utazik, autót vásárol, stb. mindenki a maga lehetősegeihez mérten.
Mi pl. évente párszor elutazunk és hétvégeken is van, hogy kiruccanunk külföldre..míg a barátaink között van olyan, aki Dél-Amerikába, meg egzotikusabb helyekre jár, meg olyan is, aki csak belföldön szokott és ritkán megy külföldre, akkor is csak a közelben marad. Van, akinek van lakása, van, aki bérel, valakinek van autója a társaságban, van akinek nincs. Mégis megértjük egymást, sokszor találkozunk és mindenről tudunk dumálni. Egyszerűen nem a pénz a mérvadó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!