Szerintetek én mint szülő hogy védhetném meg a gyerekemet hogy közben nem bántok meg senkit?

Van egy 18 éves lányok, és hát eléggé polgárpukkasztó stílusa van, de humoros aranyos lány. A polgárpukkasztó szó alatt azt értem hogy elég mocskos a szája néha, és ha igazságtalanságot szagol nem tudja magában tartani a véleményét. Ami a szíven az a száján. Én ennek egyrészt örülök mert talpra esett lány, tudja mit akar az életben, és most a 24 éves barátjával is boldog. A sógornőm viszont folyton belekotnyeleskedik mindenbe. Hogy nevelem, miért engedem meg neki ezt, miért engedem meg neki azt. mindig egy ilyen kis aranyos tündérjókislányt akart nevelni a lányomból, de hát a lányom nem olyan és kész. Most pár napig nálunk vannak és nem szólok soha bele hogy a lányom mit csinál meg akkor jön hozzánk a párja amikor csak szeretne de ameddig itt a sógornőm, addig megkértem hogy mellőzzük a dolgot hogy ne legyen ebből is vita. Tegnap jöttem haza munkából és a lányom állt a konyha közepén sírva. Az én lányom aki szinte soha semmin nem sír, még akkor sem ha kiborul. Kérdeztem mi történt, de nem mondta el. Mint később kiderült a sógornőm cseszte le, és elmondta őt mindenféle szerencsétlen buta libának, meg hogy soha nem lesz jövője és egy útszéli kis senkiként fogja végezni ha így folytatja. Ezek után mégis mit mondhatnék neki? Nem akarom őt sem megsérteni, mert a testvérem se akarja hogy a feleségével veszekedjek és eddig is csak miatta tartottam magam, de ezek után azt se hagyhatom hogy bántsa a lányomat. Szerintetek mit tegyek?