Hogy reagáltatok a környezetetek és rokonaitok általi "nyomasztásra" gyerekvállalás terén?

Arra gondolok amikor szülő/nagyszülő nyomaszt a "mikor lesz már unokám" témával, gondolom sokan vagyunk itt ugyanebben a cipőben.

Részemről a nagymamám az aki szinte minden telefonbeszélgetésünk alkalmával megkérdezi mikor lesz már dédunokája, amire én mindig ugyanazt a választ adom: Majd egyszer... (az is lehet, hogy soha, de ezt a békesség kedvéért inkább nem teszem hozzá.)

A mi helyzetünk úgy néz ki, hogy albérletben élő fiatal pár vagyunk, 25 és 33 évesek, a fizetésünk épp elég arra, hogy magunkat megfelelően ellássuk, nem fér bele egy gyerek. Egyelőre a közeli (mondjuk 5 éves) terveinkben a házvásárlás szerepel, gyerek semmiképp sem. Én úgy gondolom, hogy gyereket majd akkor szeretnék vállalni ha a feltételek adottak hozzá, főleg anyagi szempontból. Elég nagy nélkülözésben nőttem fel, tudom milyen az, a saját gyerekemnek mindenképp jobbat szeretnék nyújtani, és ha ez nem lehetséges az életem során, akkor bizony nem fogok gyereket vállalni. Nem érzem azt, hogy ettől teljesedne ki az életem, hogy ez lenne az életcélom és a nőiességem tetőfoka, és egyelőre érzelmileg sem érzem magam érettnek rá.

Erre természetesen a nagymamámnak csak a jól bevált "dehát mi lesz ha kifutsz az időből, most vagy épp jó korban" jellegű válaszai vannak. Az utolsó beszélgetésünk alkalmával odáig ment, hogy az egészségi állapotunkat firtatta, nem e amiatt nem akarunk gyereket, csak nem mondtuk el neki.

A másik amitől a falra tudok mászni az, ami a médiából ömlik ránk. A nőnek ez a dolga, szüljön parancsra, lehetőleg kapásból hármat, mert fogy a magyar. Az hogy miből, hol és kinek fogom felnevelni teljesen lényegtelen...

Na szóval nem ragozom, ilyen jellegű történetekre lennék kíváncsi. Volt e ilyen a környezetedben, ha nem mit gondolsz róla, ha igen hogy kezelted, beadtad e a derekad a nyomasztás miatt vagy magad döntötted el mikor van itt az ideje stb.

Nem vitatkozni szeretnék, titeket is kérlek, hogy ne tegyétek, mindenkinek a véleménye elfogadható, ha az kellőképpen kulturált hangnemben van megfogalmazva :)