Mit gondoltok az alábbi szituációról (tettlegesség)?

Nálunk is ez volt mindig.

A válás után nem telt egy úgy egy nap sem, hogy ne hallgattuk volna meg tőle, hogy ő a mintaanyuka, ő dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, és emellett a személyisége is tökéletes, pedig a pasik menekültek a közléből, amint megismerték, és én is menekültem volna, ha tehettem volna. A takarítást elhanyagolta, én csináltam meg sok mindent helyette, de azokba mégis belekötött, mert ugye ő a takarításban is tökéletes volt. Amikor hazaért a munkából (tanítónő, így nem 8-tól 4-ig volt a munkaideje, hanem általában első órája nem volt, addig az ágyban döglött, utána két-három órát megtartott, de délután 2-kor ő már otthon volt), mindig majd' elájult, olyan fáradtnak tartotta magát. A 70 éves nagymamánk főzött ránk a saját kicsi nyugdíjjából, mert anyám annyit nem volt képes megtenni, hogy a nekünk főzött ételeknek legalább az árát visszaadja mamámnak. Ő inkább befeküdt mindig az ágyba, nézte a Barátok Köztöt, meg az agyhalott facebookos játékokkal játszott. Képzelhetitek, igazi energiavámpír volt.

Őt is az éltette, hogy valakit mindig szidott, hol apámat, hol a munkatársait, akik szerinte mind idióták voltak, és csak ő volt a normális közöttük... Velem is rendszeresen kereste a konfliktust, mindenért üvöltött és kikérte magának még azt is, ha csöndben végighallgattam. Az elején még beugrottam neki, és visszaszóltam, megvédtem magamat, na akkor még jobban felhergelte magát, aztán rájöttem, hogy a legjobban az idegesíti, ha nem szólok egy szót sem, sőt, mintha nem fognám fel, amit mond, csak hallgatom és nézek rá, az hatásos, mert még jobban felhúzza magát, de nem tud már hogy támadni.