Hogyan segítsek a lányomnak, hogy jobban érezze magát?

Házimunkát mindig végzett és most is végez, de azért egy átlag háztartásban nincsen annyi feladat. Legalábbis én sem szoktam soha napokat takarítani, nem is főzök naponta stb., nincsen rá szükség szerintem. Ha valami van, akkor abba bele szoktam vonni. A tanya pedig nem egy kis családi tanya, ahol maguknak termelünk stb., hanem egy nagy gépesített gazdaság, eladásra tenyésztenek állatokat, szakképzett munkások vannak, komoly szabályok stb., tehát ő ott nem nagyon tud segíteni. Én sem dolgozom benne.

Nem nekem kell kitalálni helyette, de szeretnék neki segíteni, mert sajnálom. Szerintem is azért tényleg baj lehet, hogy ilyen helyen élünk. Itt nyugalom van, csend, szép a táj, friss a levegő stb., de 21 éve itt él és már nem biztos, hogy ez neki elég. Szerintem én is unnám, ha mindig egyedül lennék és mindig egyedül kellene elfoglalnom magamat. Gyerekkorában is mindig kimaradt csomó programból, nehezebben barátkozott, hiszen itt nem volt közösségben és nem a városban lakott. Most már felnőtt, könnyebben meg tudja oldani, de azért még mindig előfordul, hogy kimarad ebből-abból, mert hozzá nem tudnak csak úgy átugrani a haverok meg nem 2 perc neki lemenni a bárba biliárdozni. Szóval mindig mindent meg kell neki terveznie előre, az ilyen spontán találkozókra nem jut el. Úgyhogy szerintem fiatalként neki ez biztosan rossz, mert ez neki unalmas. Ha az egyetemen van és bent lakik a városban, akkor teljesen más és olyankor elvan, jó kedve van, mesél, elmegy ide-oda, olyankor a hobbijával is foglalkozik stb., de ilyenkor mintha kicserélték volna. Amúgy szoktunk beszélgetni, ha engedi...de ilyenkor nem nagyon lehet vele azt sem.