Ilyen esetben te fizetnél majd szülőtartást?

Olvastam, sztem meg is értettem, csak azt nem értem, h mire fel ez nagy rinya... szal h a kérdező úgy gondolkodik, mintha legalábbis bántalmazó szülei lettek volna, holott a leírás alapján csupán csak szigorúan nevelték....

(Mondom ezt felnőtt nőként, aki mára már felfogta, h a nevelőapja leszopása nem játék volt - nyilván fel sem fogtam, h mit tesznek velem - ,hanem tőlem kívülálló abúzús, stb-stb... szal bocsi, de nem tudom értelmezni egy szigorú = törődő szülő xarozását.

#41, te ezt így gondolod, más meg másként gondolja... például nem úgy, hogy "egy szigorú = törődő szülő"... tudod, az én anyámtól is x-szer hallottam azt a gagyi dumát az épp aktuális nekem keresztbe tevés indoklására, hogy "most még nem érted, de majd ha felnősz, majd akkor megérted, hogy" - hát az az idő még nem jött el, attól, hogy felcseperedtem, még nem lettem egy hozzá hasonló gondolkodású ember, sőt... persze tanultam tőle sokat, pl, hogy hogyan NE éljem az életem, hogyan NE bánjak másokkal, hogyan NE válasszak társat, hogyan NE gondolkodjak...

Egyébként én feltettem azt az ominózus kérdést, hogy mit gondol, hogyan tudja visszaadni nekem mindazt, amit tizenéves koromban elvett tőlem, amikor rám erőszakolta a saját beteg tekintélyelvű-anyagias értékrendjét... hát olyan szánalmas hebegést-habogást, másokra mutogatást még nem láttál, az tuti... aztán megpróbált bezsarolni az örökséggel, fényesen bizonyítva, hogy addig a napig nem fogta fel az agyával, hogy mélyen megvetem az anyagiasságát...

Na ilyenek.

63%os, ha elolvastad volna, látnád, hogy az teljesen rendben van, ha más értékrendje lesz a felnőtt gyereknek és nem ért egyet az anyjával, de azt felfogja mindenki felnőttként, hogy a szülei x elv szerint nevelték, mert azt hitték az a jó! Már, ha így történt..

Vannak hülyék, de hülyének lenni szabad egy szintig, utána már büntetik.

A te anyagias anyád szinten belül volt, de jót akart, csak az erkölcse volt szokatlan.

Nem azt kell felfogni, hogy a szülő tévedhetetlen szent, hanem, hogy jót akar neked a saját törvényes módján, pont úgy akarja átadni a szerinte jó dolgokat, mint egy vallásos család, akik Isten szeretetére nevelik a gyereket, aki teljesen rendben van, h ateista lesz felnőttként, de ettől ne gondolja, hogy a szülei rosszat akartak neki, azért nevelték így.

Ha törvénytelent választ, és ezzel tisztában van, az már nincs rendben(verés nevelési célzattal, lelki bántalmazás,szidàs, megalázás)

Sajnálom, hogy anyukád pénzéhes, de ez bőven bent van a törvényes skálán és még erkölcsileg is apróbb kilengés.

Egyetérteni nem kell, de el kell fogadni, hogy neked jót akart, ehhez törvenyes módot választott, a saját meggyőződéséből nevelt, ami becsülendő akkor is, ha az erkölcse bőven nem tökéletes, de nem nagyon rossz.

Anyukád elismerheti, hogy 10 éve rosszul gondolkozott(senki sem

gondolkozik ugyanúgy élete végéig), a szülők is emberek, lehetnek csalók, anyagiasak, falánkak, számítók, amíg ez törvényes kereten belül van és jót akarnak a gyereknek, addig nincs ezzel akkora gond, sokfélék vagyunk, neked anyagias szülők jutottak, másnak pedánsok, a harmadiknak zabagépek, a negyediknek karrieristák, az ötödiknek mamlaszok.

Aki a meggyőződése szerint igyekszik átadni valamit a gyerekének, ami szerinte lényeges, ehhez pedig törvényes módszereket választ, az elég jó szülő. Nem tökéletes, de elég jó.

Melleseg nem ártana, ha érvelnél sértegetés helyett, egyébként ateista balos vagyok.

"Egyetérteni nem kell, de el kell fogadni, hogy neked jót akart" - nézd, ha te el akarod fogadni, akkor tedd azt. Én nem vagyok hajlandó elfogadni, nálam ez jócskán túl van az egyébként igen magas tolerancia-küszöbömön.

Érvelés kell? Tessék: #19, #22, #28.

Egyébként van az a kedves örök dilemma és lét-alapkérdés, hogy mi előrébb való, az emberi élet, vagy az emberi méltóság. Én az utóbbira szavazok...

Márpedig azt gondolom, hogy aki a saját gondolkodását és értékrendjét egy másik emberre erőszakolja, az az illető emberi méltósága ellen vét - és ez nálam(!) kevésbé megbocsájtható, mint egy nyílt sisakkal elkövetett, 2 perc szenvedést okozó gyilkosság. Vágod?

Ha a törvény megbocsájt neki, nos az a törvény baja, és nem az enyém. Én annak bocsájtok meg, akinek akarok, és annak nem, akinek nem akarok - ez remélhetőleg nyilvánvaló számodra is. (ha nem. v.ö: lelkiismereti szabadság)

( a jobbos-balos kérdésbe meg ne mennyünk bele, mert az manapság kb 0 értelemmel bír, köszönhetően annak, hogy egy 200 éve, az akkori társadalmi viszonyokra találták ki )

A saját értékrendet másra erőltetni nem szabad, viszont a gyereket csak értékrend szerint lehet nevelni, én mindenki olyanra neveli, amivel egyetért. Mindenki csak a saját értékrendjére tudja tanítani a gyerekét, mert azt tartja a legjobbnak!

Más embereket is tanítunk nap mint nap az értékrendünkre, azzal, hogy bánunk velük, erőszakkal kényszeríteni törvényileg tiltva van.

Anyukád milyen erőszakos módszerrel tanított a saját értékrendjére a beszéden kívül? Ha vert miatta, az már bántalmazás, ott már hiba van.

Egy gyereket nem lehet úgy nevelni, hogy abban ne legyen benne az értékrended, a nevelés az pont az értékrend átadását jelenti, tanítod arra, ami szerinted helyes és ami helytelen, már a legelejétől döntéseket kell hozni, és az ember az alapján dönt, mit tart helyesnek.

Egészen onnantól, hogy felveszi e, ha sír, már átad magából valamit a gyereknek, nem lehet értékrend nélkül nevelni

#46, egy helyen tetszel tévedni ebben a gondolatmenetben, ott, hogy a verést, a fizikai erőszakot megkülönbözteted az erőszak számtalan formái közül. Holott az csak az egyik, és nem is biztos, hogy a legsúlyosabb módja az erőszaknak... v.ö.: "mérgező szülők" c. probléma.

És tévedés ne essék, ez a XX./1949 Trv 69.§ (2) - amire oly előszeretettel hivatkozol - csak egy gengszterváltáskor betoldott elfuserált bekezdés, ami gyalázatos módon tette jogfosztottá a fiatalokat. Annak köszönhető, hogy ma a 18 évnél fiatalabb korosztályoknak sokkal kisebb a szabadsága, mint a 80-as években volt.

Elolvastam a linkelt válaszokat, a 25ösnek szerintem sincs igaza, a másikra reagáltam, az első meg szimplán személyes vélemény, szerinted könnyebb megbocsátani annak, aki nem

foglalkozott veled, mint annak, aki nevelni próbált, szerintem nem, és ki is fejtettem, miért, de megteszem mégegyszer.

Nem ellened tesz, hanem érted teszi, amit tesz, azért teszi, hogy neked jó legyen, mert az a kötelessége, hogy belátása szerint a legjobbat biztosítsa neked! Lehet, hogy jobban járna a soundos gyerek, ha más alternatívát ajánlanak fel a szülei, de neki csak olyan szülők jutottak, akik annyira nem okosak, de próbálkoznak! És mivel törvényes, nem

erőszakos pofonokkal tartják vissza, vagy nem alázással, így elég jól teszik. Nem tökéletes, de elég jó, mert jót akarnak vele és szabályos módszerekkel teszik!

Ezt értik meg a felnőttek, amit a tinik/gyerekek nem. Ha gyereked lesz, megérted, vagy akár háziállatod, ha bàrmiért kell felelősséget vállalnod, át fogod érezni, hogy a tőled telhető legjobb az elég jó.

A 17 éves gyerek helyett a szüleinek kell nagyobb fajsúlyú döntéseket hozniuk, ez a törvény, ők felelnek érted, őket büntetik miattad, ők pusztulnak bele a lelkiismeretfurdalásba, ha elcsesznek valamit.

A szerintük helyes módon kell viselkedned, mert a döntéseid az ő felelősségük nagykorúsàgig!

Egy 17 éves sem hozhat olyan döntést, hogy lemegy e a soundra, mert szülői felügyelet nélkül lesz. Ha a szülei ezt nem vállalják, az teljesen rendben van. Ha ez ellen lázad a gyerek, a te módszereddel nézve ő tesz a szülei ellen, hisz a következmények a szülőket terhelik, és a gyerek erre tojik. Nem csak akkor, ha rosszat tesz, hanem

ha rossz történik vele, a szülei felelőssége lesz erkölcsileg és törvényileg is.

Értem én, hogy anyukád nem tökéletes, de rohadtul senki sem az, te sem, én sem, de amíg a hibák kicsik(és a törvények szabják meg, mik az elfogadható hibái az embernek, és mik nem), addig csak kis gondok vannak, ami teljesen normális, mint a soundos 17 éves.

Aki ilyen kicsi sérelmek miatt mélyen megbántódik, annak valami gondja van, amit kezelni kell, pont ilyen esetekre hozták ezt a törvényt.

Szülő mindent megpróbált, ami tőle tellett, törvényes módszerekkel fordult a gyereke neveléséhez, a gyereke nem akar segíteni neki, mert az nem engedte le a soundra tiniként. Haragudhat, joga van hozzà, de a nyakam rá, hogy megítélnék a szülőtartást, ha ilyenek a problémái.

Anyagias anyával felnőni hétköznapi apróság, ha mást nem tett, elég jó anya volt.

Van gyereked?

Te így gondolod, más meg máshogy- ilyenkor érvelnek az emberek, neked nem voltak érveid, csak az indulatod és az így érzem

szöveg, de mitől gondolod így, ami kiváltja az érzelmet?

#48, engem ugyan tök fölösleges sajnálnod cukorborsó, én már gondosan visszamértem a pont megfelelőnek ítélt mércével. :)

#49, látom, ugyanazt ismételgeted a #10-es óta... és képtelen vagy belátni, hogy attól, mert neked ez a véleményed, mások még nem fognak így működni. Voltaképp ugyanazt csinálod, mint a szóba került szülők, hogy megpróbálod másra tukmálni a saját értékrendedet, csak épp nem erőszakkal hanem fenyegetéssel...

"Aki ilyen kicsi sérelmek miatt mélyen megbántódik, annak valami gondja van, amit kezelni kell, pont ilyen esetekre hozták ezt a törvényt."

(miközben lefogadom, hogy sacckb azt se tudod, miről beszélek:))

Ja, és elárulok még egy titkot: családi kapcsolatokat törvényekkel szabályozni lényegesen kisebb hatásfokú, mint az ominózus vasvillával borsót hányni...