Ti felvennetek vele a kapcsolatot ujra?

Én nyitott lennék rá mindezek ellenére. Velem se bánt jól, mégis bármit megadtam volna, ha egyszer eszébejutok és felkeres.

Én próbálkoztam helyrehozni apámmal a kapcsolatot a közelmúltban, de lerázott azzal, hogy most születik majd gyereke és már most imádja. Engem nem látott 6 éve, gyerektartást is azért küldött, mert Anyu megelégelte, hogy nem fizeti évek óta. Amint befejeztem a sulit, már csak húgomnak küldte a pénzt.

Megírtam neki, hogy szeretném a kapcsolatunkat helyrehozni, majd közölte, hogy ő nem szeretné és hagyjam is békén, mert ùj családja van.

Ha neked itt a lehetőség és megtudsz neki bocsátani, szerintem add meg az esélyét, hátha sikerült felnőnie az "apasághoz".

Kedves Kérdező!

Én az ilyet csak idézőjelesen szoktam annak nevezni, mert Hamurapi idején azt tekintették a gyerek apjának, aki felnevelt egy adott gyermeket. Hagyjuk már ezt a "Mégiscsak az apád" szlogent. Ezt azok mondják, akiknek rendes apjuk volt és bele sem szagoltak az ilyen helyzetbe, meg az álszent vén nyanyák, akiket ha az oroszok nemzettek is vállalta gyermeküknek az Anyjuk férje, ergo így volt apjuk Van erre egy jobb szó: spermadonor.

Nekem is hasonlóan "jó" "apám" van mint a Tied, ezért soha nem is beszéltem vele. Amikor Anyám terhes volt csalta egy másik nővel, Anyámat elmegyógyintézetbe, engem pedig nevelőintézetbe akart juttatni. A válás után nem kaptam tőle semmit, még köszöntést sem ünnepekkor, csak a kötelező tartásdíjat fizette 24 éves koromig. Akkoriban addig fizettek az állami gondozott gyermekekért is. Pontosan azon a napon adta be a bíróságnak a kérelmét a tartásdíj megszüntetésére, amikor betöltöttem a 24-et, a tartásdíj megszüntetésével kapcsolatos tárgyalást pedig akkorra időzíttette, amikor a 25. házassági évforduló lett volna Anyámmal. Megígérte Anyámnak, hogy elintézi, hogy ne legyen belőlem semmi. Az egyik munkahelyemről ki is rúgatott olyan felmondással, ami a későbbiekben is nyomot hagyott. Nem érzem magam vesztesnek, hogy egy ilyen alak nem volt része az életemnek. Amikor lediplomáztam, Anyám és a Nagyszüleim az általad is említett mottó mormolásával rá akartak venni, hogy hívjam meg a diplomaosztómra, de megmondtam, hogy a legkevésbé sem vagyok rá kíváncsi. Ennek már több, mint 10 éve. A temetésére sem fogok elmenni. Az ilyen "apának" nem nevezhető akárki értéke nem fog megnőni a számomra attól, hogy meghal.

Sokkal tiszteletreméltóbb dolognak találom, ha már valaki nem akar gyereket, mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen neki, mint azt aki otthagyja, vagy beadja a nevelőotthonba. Annál meg pláne, amit Veled és Velem művelt az a személy, aki legyártott Minket.

Ez az ember nem az apád. Nagyon szomorú, de ez az igazság.

Jobban jársz, ha ezt tudatosítod magadban, feldolgozod ezt az "ürességet" és továbblépsz.

Ne agyalj rajta túl sokat! A lelki egészséget nehéz és hosszú folyamat megteremteni, de az első lépés az, hogy kizárod az életedből azokat, akik nem jobbá, hanem rosszabbá teszik az életedet.

Valtoztasd meg a vezetékneved Te is anyaira a születésit! Lehet! Küldd át az okiratok másolatát. És hidd el soha többé nem mer zaklatni.

Tapasztalat!