Titeket mennyivel támogatnak a szülők felnőttként?

Ha kell valami, és értelmes dolog, meg teszek is érte, akkor megkapom. Általában kölcsön szoktam kérni, de végül mindig el van engedve... pl albi kaució, telefon. Tehát max párszázezres dolgok.

Kocsit meg a seggem alá rakták. Én nem is akartam, de megvagyok vele.

Az első autó olyan mint az anál szex.

Nem akarod, de apádtól megkapod :D

Szomorú, hogy ennyi ember meg van keseredve, és IRIGY arra, akit támogattak a szülei, 18 éves kora után is.

Egyébként meg szerintem a fele aki 0ft-ot mond, hazudik is, ugyanis erősen kétlem, hogy ahogy a 18-at ezek a válaszolók betöltötték, ők rögtön az első fizetésükből albérletbe költöztek, és búcsút intettek a szüleiknek.

Nem értem miért probléma, hogy támogatnak egy fiatalt a szülei? Az hogy a szülő támogat nem azt jelenti, hogy otthon ülsz és semmit nem csinálsz, hanem pl. azt, hogy keresnek anyádék 600ezret, te meg 120at, és megtankolják pl. az autód, hogy el tudj menni dolgozni, mivel nekik sokkal kevésbé számít az a 10-20ezer ft, nekem meg gyakorlatilag az az összes költőpénzem.

Ezzel mi a probléma? Miért kéne az embernek azonnal ahogy az kilépett az iskolából, elmennie albérletbe, hogy az összes pénzét arra költse, hogy egy lukban nyomorogjon? Bérleti díj + rezsi 100+ezer ft még vidéken is, egy 18-19 éves ember keres kb 150ezer ftot legjobb esetben, egy ilyen életnek mi értelme? Nem tud félrerakni, nem jut egyről a kettőre sose.

Pont ilyen megkeseredett, sikertelen emberekké válnak, akik 30-40 éves korukban is a gyári munkán, panelban lakást bérelve NYOMOROGNAK, de nagyon büszkék arra, hogy ők bizony 18 éves koruk óta csak magukra számíthatnak. Marha sokra mentek vele.

Én pl. keresek pénzt, de nem sokat, arra rakok félre belőle, hogy egy OKJ-s tanfolyamot ki tudjak fizetni, közel félmillió forint, mert nem akarok életem végéig minimálbéres, 3 műszakos munkákat csinálni.

Van egy 200ezer ftos 23 éves autóm, amit a szüleim vettek ballagásomra (akkor volt 20 éves), azóta több, mint a dupláját ÉN már ráköltöttem szervizelésre.

Itthon élek, és egy ft-ot sem kell adnom a háztartásba. Kaját nagyrészt magamnak veszem, magamnak főzök, de a közösből is eszek. Szórakozni nem járok, dohányzom. Van egy barátnőm, aki 100 km-re lakik, jelentős költség vele találkozgatnom.

Anyámék nem várják el, hogy míg ők több mint félmillióból gazdálkodnak havonta, én tízezreket adjak le a 100ezer ftos fizetésemből. Semmi értelme nem lenne, nem szorulnak rá, csak engem szívatnának vele.

Ha megszorulok hónap végén, kérek egy tizest, sokszor visszaadom, de sokszor mikor vissza akarom adni, azt mondják hagyjam.

Egyáltalán nem gazdagok a szüleim, 50 éves emberek 300ezer ft körüli keresettel. De belátják hogy azzal hogy lehúzogatnak engem minden hónapban azért mert 18 éves korom után is itthon élek csak azt érik el, hogy még később fogok tudni elköltözni, ráadásul nincs is rá szükségük, nincsenek megszorulva.

Ezzel a helyzettel mégis mi a probléma, valaki logikusan meg tudja nekem magyarázni? 18 éves korom óta dolgozom, de ezek miatt elkényeztetett hülyegyerek vagyok, mert anyámék nem húznak le százezer forintokkal, saját gyereküket, hanem inkább segítenek ahol tudnak, úgy ahogy egy szülőnek kell?

Nem tudom miből ered ez. Semmiből, csak semmi lesz 99.9%ban. Valamiből már valamit lehet építeni.

Én soha az életben nem kérnék egy forintot se a gyerekem első kis fizetéseiből arra hogy nálam lakjon csak mert elmúlt 18. Persze ha anyagilag úgy meg lennénk szorulva hogy SZÜKSÉG lenne rá, akkor igen, az más helyzet.

De ha én kényelmesen élek, elvagyok a fizetésemből mint szülő, leégne a pofámról a bőr hogy 50ezreket elkérek a gyerekemtől aki 100ezer körül keres... csak azért, mert nálam lakik és elmúlt 18, ez egyszerűen undorító dolog.

Ugyanolyan egészségtelen dolog ez mint az a gyerek aki semmit nem csinál csak a szülein élősködik. Csak valamiért az előbbi dolgot sokan normálisnak tartják.

Én egyetlen olyan családot sem ismerek ahol nem mélyszegénységben élnek és a gyerek tízezreket ad haza csak mert ott lakik. Akiket én ismerek ott az a felfogás hogy amit a gyerek keres az az övé, a ház ahol laknak pedig nem a szüleié hanem a családé tehát az övé is, és nem húzzák le hogy minél hamarabb össze tudjon spórolni lakásra, stb, ne arra menjen el a fizetése fele, hogy fizeti a szülei rezsijét, akik 5x annyit keresnek mint a gyerek.

Ennek nincsen semmi értelme. Hosszútávon mindenkinek rossz. Hosszútávon azzal jár jól MINDENKI, szülő és gyerek is, ha a szülő, aki anyagilag a gyerekénél nyilván jobban áll, amennyiben lehetősége van rá támogatja a gyereket, hiszen ezáltal tud a gyerek minél komolyabb tanulmányokat elérni, minél hamarabb saját életet kezdeni, nem pedig éveken keresztül leadja a fizetésének a felét mert csak...

Lehet akinek lehúzták az egész pénzét meg nem adtak neki semmit sose fog tudni olyan támogatást nyújtani a szüleinek öreg korukra amire szükségük lenne, mert nem támogatták fiatal korában a szülei, és rákényszerült arra hogy ne bírjon a gyári munkából elszabadulni.

Így végeredményben mindenki rosszul járt, szülő is gyerek is, de legalább el lehet mondani, hogy bizony hazaadta a pénzt, bizony őt nem támogatták... idióta Kádári időkből származó felfogás.

Semennyivel, igazából annyi, hogy szülinapra pénzt szoktunk ajándékozni, tehát mondjuk évi 10.000 forintot adnak. Ehhez se ragaszkodnék igazából.

Lakásvásárlásba olyan értelemben "szálltak be", hogy kaptunk tőlük edényeket, meg 2 szőnyeget. Ennél többet nem is fogadtam volna el.